Nyugdíjasok miért unatkoznak?

Pénz nélkül, komoly mozgásszervi betegségekkel, rossz látással, stb azért nem nehéz unatkozni.

Most nyilván nem a friss nyugdíjasokról beszélek, hanem inkább 75 felett. Anyukám 64 éves, hivatalosan nyugdíjas, de még aktív és fizikailag is jó állapotban van. Nem is unatkozik soha...

Én még nem hallottam nyugdíjasról, hogy unatkozna. Sőt!

Elfoglaltabb az ember, mint valaha.

Amíg dolgoztam, fix napirendem volt: reggel- munkahely- hazafelé- otthoni munka , stb.

Amint nyugdíjba vonultam, azonnal elővettem az év alatt felhalmozódott, elintézetlen ügyeimet, a dolgaim között rendrakást, a családom is megtalált "ugye, te most már ráérsz" alapon, persze munkát is vállalok napi 4 órában. Szóval, aki nyugdíjasként unatkozik, az nem nyugdíjasként sem igen tudott mit kezdeni magával.

Az én korosztályomat még úgy nevelték, hogy mindig tevékenykedjen az ember valamit, sose üljön tétlenül, ha leül, akkor is vagy javítsa a ruházatot, vagy kézimunkázzon, vagy olvasson, stb., de hogy üljön, unatkozzon, az sosem fordulhatott elő. Az ember környezetében mindig van tennivaló. Aki akar, talál.

Sokuknak nincs meg a kultúrája ahhoz, hogy jól érezze magát és kiélvezze ezt az életszakaszt.

A mamám kivételes helyzetben van, 100+ milliós vagyonon "ül" (agrárszektorban tevékenykedtek anno elég komoly szinten), mégsem élvezi az életét, minden napja ugyanúgy telik.

Nem utazik, nem kirándul, még gyógyfürdőzni sem megy el.

Mióta elhunyt a papám, csak panaszkodik, másokat szapul és unja magát.

#3: Én nem kultúrának nevezném, hanem találékonyságnak, és életkedvnek. Nem kell ahhoz utazni, meg mániákusan fürdőkbe járni, hogy az ember jól érezze magát.

Sajnos az emberek többsége brutálisan rosszul irányítja az életét. Nem csak nyugdíjas korában - az már csak az addigi életvezetési hibák következménye -, hanem egészen fiatal korától. Mert miből áll az életük? Felkelnek, dolgoznak (legtöbbször egy olyan munkakörben, amit utálnak, egy olyan munkahelyen, ahol csak kényszerből vannak), munka után meg vagy berúgnak, vagy keserűen néznek valamilyen ZS-kategóriás talkshowt a tévében. Emellett rosszallóan leszólnak mindenkit, akinek van élete, kissé irigykedve, kissé arrogánsan, hogy "látom, ennek is van ideje hülyeségekre". Igen. Az a "hülyeség" az élet. Nem az, hogy befásultan utálom az egész napot, reggeltől estig. Esetleg ha van valakije, akkor néha dugnak egyet, a gyereknevelés meg már szintén kín az egész napos gyötrődés után.

És amikor nyugdíjasok lesznek, akkor megszűnik az a monoton, és groteszk módon egyáltalán nem komfortos komfortzóna, amit a munkahely teremtett. És akkor döbbennek rá, hogy az életük semmiből nem áll. Az addigi "életüket" adó, egyébként utált munka, és az ebből adódó bosszúság és fáradtság megszűnt, és csak a nagy üresség maradt. Mert igazából eddig sem volt egy teljes, élménygazdag életük. Idősként pedig már nem tudják újra "feltalálni magukat", nehezen változtatnak a berögzült rutinon.

Nekem volt szerencsém (?) megtapasztalni mindkét oldalt. Egyik nagypapám mintapéldája volt annak, hogy hogyan kell kellemesen eltönteni a nyugdíjaséveket. Nem a tipikus "utazzunk, ha kell, ha nem" típus volt, sőt, igazából nem szeretett utazni. De volt egy szép nagy kertje, amit állandóan gondozott. Emellett több könyvet is írt, és rengeteg ismeretterjesztő és tudományos anyagot fogyasztott. Soha nem láttam unatkozni.

Ellenben másik nagypapám neki a szöges ellentéte volt. Nem túlzok, de mióta ismerem, egyetlen pozitív mondata nem volt. Az egész nyugdíjas kora azzal telt, hogy másokat szidott, és látványosan nem tudott magával mit kezdeni.

Aki az addigi életét jól terelgette, az általában nem lesz egy unatkozó, megkeseredett nyugdíjas. Azok válnak olyanná, akik addig sem irányították jól az életüket.

mert nincs hobbijuk, érdeklődési körük. ezek a boomerek úgy nőttek fel, hogy csak dolgoztak, és amennyi eszük van, nyugdíjasként is dolgoznak, csak otthon:

-5x felmosnak naponta, 3 naponta füvet nyírnak, 20x rendet raknak a garázsban stb.

-vagy vagy minden boldogtalanba belekötnek az utcán

egyszerűen nem tudnak mit kezdeni magukkal, és úgy csinálnak, mint ha még több dolguk lenne nyugdíjasként, mint előtte, de ez hülyeség.

a 3-as jól megfogalmazta, lehet akár kultúrának is nevezni, de az idős emberek képtelenek lazítani és jól érezni magukat