Ki mikor repult ki a "csaladi feszekbol"? Hogyan ment az onallosag? Hogy kezdtetek hozza a nagybetus ELETHEZ?

Én 19 évesen, de én bántalmazó családban nőttem fel és az otthonról való menekülés és a kapcsolat megszakítása volt az egyetlen esélyem a normális életre.

Nem mondom, hogy könnyű volt, mert nagyon nehéz volt az első pár évben, napi 4 órákat aludtam és rengeteget tanultam és dolgoztam, így nem volt szabadidőm szórakozni. Viszont hasznomra vált és megérte, ma se tennék másképp.

18 evesen 2 evet meloztam kulfoldon, osszesporoltam egy videki haz arat, 21 evesen vegleg elkoltoztem a szuleimtol.

Pont akkor lett itthon melom is, 14 éve ugyanott dolgozom.

Nekem ez nagyon fokozatosan ment...

16 évesen bentlakásos gimibe mentem.

Onnan egyetemre, kollégiumban laktam, suli mellett elkezdtem dolgozni is. Közben felvettem a diákhitelt, ami persze gáz, de ezzel meg az ösztöndíjammal és a kis fizummal már tudtam anyagilag függetlenedni (mármint úgy, hogy a közben ugye maradtam a koleszban). Többször halasztottam, hogy közben külföldön dolgozzak, ami mondjuk anyagilag nem dobott sokat, mert au-pair voltam, viszont tanulhattam rendesen nyelvet és még tovább léptem a függetlenedéshez, önállósághoz. Egyetem után ott maradhattam abban a városban gyakornoknak, akkor is a koliban lakhattam még.

Onnan meg a párom lakásába mentem, összeköltöztünk, hitelt vettünk fel, házat vettünk, szóval mire házasságra és gyerekre került sor, addigra már nem volt ilyen, hogy na én most, x évesen elhagyom a szülői házat.

14 éves voltam, amikor középiskolai kollégiumba költöztem. Még 10 évet tanultam (évismétlés nélkül), mire államvizsgáztam. Nyomban házasodtam és kijelentkeztem a szülői házhoz tartozó állandó lakcímemről. Megkezdtük a közös életet, 55 éve élünk együtt. Köszönöm a Sorsnak, hogy eddig ilyen életem volt.

Ffi.