Tudnátok mesélni olyan régi történeteket, amiket idősebb rokonoktól, ismerősöktől hallottatok?

Apai nagymamám kislányként végignézte, ahogy a nagyapja felakasztotta magát a padláson, mert ugatott az '56-os forradalom idején és érte akartak jönni a komcsik. Rajta már nem tudtak segíteni, leszedték a kötélről, de még a halála se mentesítette az alól, hogy a komcsik berakták a Pobjeda hátsó ülésére.

Apai nagyapámnak volt egy benzinkútja a '90-es évek elején, amit végül eladott, de nem csak pénzt kapott érte, hanem egy répapiros Ford Escort XR3-ast is. Ezt az autót csak pár hónapig birtokolta, végül azért adta el, mert túl gyorsnak tartotta és félt benne. Elvileg egyszer össze is törte, mert nem bírt vele.

Apám mesélte, hogy amikor gyerekek voltak még a húgával, akkortájt egy szomszéd kislány állandóan szekálta őket. De főleg a kishúgát. Egyszer emiatt adott neki egy pofont, amit utólag számon kért az apai nagymamámon a kiscsaj édesanyja. Nagymuter úgy gondolta, hogy apám tökéletesen szolgáltatott igazságot, emiatt nem akarta elverni.

Anyai nagyapám a kovácsműhelyében az egész családot munkára fogta annak idején (nagymamámat és a két lányát). Volt egy párszor, hogy gyakornokok jöttek hozzá. Gyakran volt velük elégedetlen, és bűntetésből anyámmal végeztette el a munkájukat. Úgy gondolta, az a legjobb megalázás, hogy ha egy kamaszlány csinálja meg az ő munkájukat.

Anyai nagyapám az NDK-ba vitte a vasdíszeit, emiatt könnyebben hozzá tudott jutni idővel az ott gyártott kocsikhoz. Valutára vette a kocsikat, az elsőre alig 3 hónapot kellett csak várnia. Ez egy Deluxe kivitelű, bordó színű Wartburg 353-as kocsi volt.

Az egyik "keresztmamám" mesélte, hogy a háború idején, ő még akkor 14 éves volt...az anyukájuk a testvéreivel együtt púpos öregnek öltöztette őket, ha menniük kellet v.hová, hogy ne erőszakolják meg őket az oroszok.

Ez a története nagyon megmaradt bennem,mert rémisztő volt, ahogy részletezte, hogy volt púpjuk is az egyik lapockájukon és sántítaniuk kellet... (én 17-18 éves voltam, mikor mesélte)

Sajnos már nem élnek nagyszüleim, pedig jó lett volna még történeteket hallani tőlük. Igazán nagy nosztalgia senkitől nem jött, csak néha.

Nagypapám mesélte, hogy szibériában voltak táborban. Mindig mondta, hogy még a kutyaszart is megették volna, úgy éheztek. Oroszul tanultak az őröktől, meg kínálták őket cigivel, kajával. Igazából az ottani táborok az őröknek is büntetésnek számítottak.

Később Sztálinvárost építették ott dolgozott mint kőműves azt emlegette sokszor, meg oda járt le szabolcsból motoron, ami akkoriban azért kaland volt.

Illetve mesélte, hogy mikor vitték őket mint foglyokat, végeláthatatlan sorokban vonultak, aki össze esett azt otthagyták, vagy lelőtték, meg hogy az oroszok gránátot dobáltak közéjük szórakozásból. Az előtte menőnek levágta fejét egy repesz.

Nagymamám is mesélte, milyen volt, mikor jöttek az amerikai gépek bombázni és órákig zúgott az ég meg több 100 repülő bombázott egyszerre, nem is mindig a környéket, volt, hogy csak átrepültek.

Másik nagymamám mindig azt mesélte, hogy 7-en voltak testvérek, 1 pár cipőjük volt, felváltva jártak iskolába, meg ők már gyerekkoruktól kezdve dolgoztak a földeken egész nap.

Nagypapám 2 testvére meghalt az első világháborúban. Picik voltak még és éhen haltak, amikor elvették a tehenüket.

Mesélt a bortározóban fürdőző oroszokról és hogy az egyik belefulladt.

Anyám akkor született, amikor nagyapám a kötelező 3 éves katonaságot töltötte és nem akarták hazaengedni a lánya születésekor. Akkor olyan dühös lett, hogy majdnem ráborította az asztalt a felettesére, de nem lett semmi rossz következménye, mert ezek után hazaengedték, hogy megnézze a kislányát.

Egy időben földbe vájt házban laktak. Csak a tető látszott ki a földből. Anyám mesélte, hogy békák ugráltak a takarója alatt.

Nincstelen földművesek voltak, nekik jól jött a TSZ világ. Rengeteget dolgoztak és a földművelésből 3 házat húztak fel, egyet maguknak, később kettőt a két gyereküknek, én is abban lakok.

Másik nagyapám Erdélyből szökött át Magyarországra. Időnként visszalátogatott és egyszer a szálláson annyira idegesítette a Ceausescu házaspár képe a falon, hogy betette őket az ágy alá. Másnap elfeledkezett róla és elment valahova, akkor jutott eszébe, hogy az ágy alatt felejtette a képet. Rohant vissza, nehogy észrevegyék a szállásadók.:)))