Jogosan akadt ki egy tanárom azon, amit válaszoltam az alábbi kérdésre?

Én a magam 79 évével nem akadtam volna ki a feleleteden, sőt logikusnak tartom a válaszod. Ne aggasszon a helyzet!

Mert megkeseredett, csóró és nem elégedett az életével. Nem keres eleget, és kivetíti az elégedetlenségét a világra. Semmi baj nincs a válaszoddal.

Én megkérdezném a tanárt, hogy ő melyik kettőt választaná?

Nem akadt ki jogosan, mert akár iskolázott ember mond neked ilyeneket, akár nem, tartozik annyival egy (bármilyen) másik ember irányába, hogy kölcsönös tiszteletre alapozza vele a kapcsolatát. Ebben az esetben ez azt jelenti, hogy elfogadom a másik ember álláspontját, - annál is inkább, mert az enyémre ez semmilyen kihatással nem bír (, nem károsít meg vele semmilyen szinten). Minden ember addig nyújtózkodjon, ameddig a takarója ér - és ha te megteheted, hogy kifizess egy jól elvégzett, gyors munkát, akkor ne akarja a szádba adni, hogy miért előnytelen a számodra. Tudsz fizetni? Igen. Szükséged van az autóra? Igen. Miért várjál - "megtakarítva" - a szükségesnél többet valamire, amikor a fogyasztói társadalom adja a lehetőséget arra, hogy ne kelljen? Véleményem szerint a probléma az esetedben az, hogy kiesett néhány évtized a tanárod időszámításából, - elfelejtette, hogy már nem azt a világot éljük, amikor az Autoker által külföldről előjegyzésre behozott személygépkocsikra 2-3 évet kellett várni. Ha van rá pénzed - és van jogosítványod, - már ma délután besétálhatsz N számú autókereskedésbe és legkésőbb (!) holnap haza gurulhatsz az autóddal. Ennyi! Szegénykém még a sötét középkorban él. Részigazság azért van abban, amit mondott azzal, hogy sok esetben minden az emberek ölébe hull úgy, hogy nincs mögötte semmi teljesítmény, de ezt egységesen, egyoldalúan ráhúzni egy-egy kiszemelt célcsoportra nem vall nagy bölcsességre. Valójában az elkényeztetett ficsúrokra gondolt, akik eddig eltelt életükben egy nanomásodpercet nem dolgoztak és a szüleik hátán élik világukat. Akik tegnap összetörtek totálkárosra az M5-ösön egy luxus BMW-t, apu meg három nap múlva a kezükbe nyomja- egy "ejnye-bejnye" kíséretében - egy másik BMW slusszkulcsát. Sok ilyen ficsúr van, de nem lehet mindegyik fiatalemberre így tekinteni - egy kalap alá véve őket. Akik ma fiatalok, - a neveltetésnek köszönhetően - hajlamosabbak arra, hogy erőszakosan követelőző, zsaroló stílusban "bulizzanak ki" maguknak számos "menő cuccot", amelynek előteremtésére önerőből még képtelenek. És ez nem csak azért van, mert kezdő munkaerőként nem tudnak anyagi fedezetet előteremteni az igényeik mögé, hanem azért is, mert nem tanítják meg a fiataloknak a prioritásokat, amelyek mentén könnyebben élhetnének. (Pl. ha 70 ezer forint a bevételem, akkor ne egy IPhone legyen a legfontosabb problémám, hanem az, hogy legyen mit ennem, legyen mivel világítanom, fűtenem (télvíz idején), ne egyen meg a kosz és ne anyaszült meztelenül kelljen az emberek közé járnom. Aztán ezek után jöhet még az önképzés, hogy a tanulmányok gyümölcseként szintet léphessek és minden egyéb, - de ezt sem a szülők többsége, sem a tanárok nem tanítják meg a gyerekeiknek nagyon sok esetben.) Vélhetően ez a célcsoportja a tanárodnak, csak bután általánosított. A poén az, hogy ennek a neveltetésnek részese az oktatáspolitika végrehajtásnak közege, a mai tanári kar is! Visszanyal a fagyi, de keményen! A pedagógusok leszármazottjai is már reszkető kézzel várják, hogy apu-anyu lehunyja a szemét és minél hamarabb birtokba lehessen venni a "kiérdemelt" jussokat, - de ezt a sok agyonképzett még nem látja át, ráér majd akkor szembesülni ezekkel a körülményekkel, amikor végérvényesen ki lesz szolgáltatva a leszármazottjainak és szabad akarata ellenére berakják egy lepratelepre. (Ma "Idősotthon" névre hallgatnak ezek a helyek.)