Voltál már úgy, hogy azt érezted, hogyha egy bizonyos gondolatsort továbbfolytatsz, akkor bekattansz?

Igen. Van, amikor elgondolkodom azon, hogy hol a határ az épelméjűség és az őrület között. Hogy tulajdonképpen foghatnék egy kést és leszúrhatnék valakit. Feldarabolhatnám utána meg minden. Aztán persze összeszorul a torkom, de ijesztő belegondolni, hogy fizikailag képes lennék rá. És ilyenkor ha ismerősre gondolok, hirtelen odabújok hozzá, mintha úgy érezném, hogy bántottam ezzel a gondolattal.

Ugyanígy gondolok arra is, hogy milyen apró dolgokon múlik az életem. Hogy elég lenne csak fogni magam és bevinni magammal a hajszárítót a kádba vagy kidőlni az ablakon.

Gyakran álmodok azzal, hogy átszakadnak ezek a bizonyos gátak, én meg ott vagyok összetörve, hogy megtettem és nem tudok már mit tenni, egy szar vagyok.

Igen velem is volt ilyen.

Mikor totálisan tropán vagy és valaki szól egy rossz szót majdnem lekaszabolod.

Engem sokáig terroiztalak suliba majdnem columbine iskolai lövöldözés lett belőle.

Mindenki volt mar igy, aki elgondolkodott valamin, ami nem a ruhavasarlas.

Gyerekkoromban barataimmal beszelgettem a vegtelenrol. Idoben es az urben. Es egyikuk felkialtott, uristen, most megbolondulok, ha tovabb kepzelem.

Egyszer egy ismerosom meglatogattam, aki teljesen ki volt keszulve. Az volt a szerencseje, hogy en ertem az ilyesmit. Azt mondta, ejjel veletlenul gondolkozott, es egyik pillanatrol a masikra mintha atesett volna a tukor tulso oldalara. Annyira rettegett, hogy alig tudta magat elvonszolni a telefonfulkeig ( husz eve meg elofordult), es akit felhivott ejszaka, annak a szulei nem fogadtak jol a hivast. Na, es mikor raneztem a szonyegre, az absztrakt mintara, szinte kitalaltam, hogy az egesz ezzel kezdodott. A szonyeg mintajat nezte, es ebbol a tulvilag meg univerzum meg minden jott tovabb.

Ezek fiatalon voltak.

Igen, mindig ezt érzem, amikor azon gondolkozok, hogy, hogy keletkezhetett maga a világ, és az a nagy semmi amiből keletkezett, az, hogy születhetett meg...

Tiszta agyrém az egész!

A másik pedig, amikor elképzelem, hogy mi történne velem, ha bezárnának egy koporsóba, és élve elföldenének valahol, mindenki tudta nélkül.

Bele tudnék őrülni, amikor ezt elképzelem és belelovallom magam abba a tehetetlen, kilátástalan helyzetbe.