Mi életetek legkínosabb története?

Pár éve, egyik reggel siettem a buszhoz. Azt tudni kell, hogy egy kb. 200 méter hosszú sétány vezet a buszmegálló felé, és a buszmegálló a sétány végén van szembefordítva a sétánnyal, szóval ha valaki ott áll a megállóban, akkor egészen végig lát a sétányon. Elég sokan voltak, húsz-harminc ember a megállóban, én pedig siettem a buszhoz a sétányon, tél volt, és csúszott az út, és egyszer csak elestem. Felálltam, majd 20 másodperc múlva ismét elestem. Szóval mindenki láthatta, ahogy kétszer is eltanyázok a sétányon. Nem tudtam, hogy vissza forduljak-e, vagy lesz-e annyi bátorságom, hogy odamenjek a megállóba, azok közé, akik a tanúi voltak az eséseimnek. Végül odamentem, mert nem akartam elkésni a munkából.

Szerencsére harmadik esés már nem volt :D