Veletek is van, hogy azt hiszitek már nem emlékszik rátok a másik?

Igen, én is szoktam hasonlót gondolni, de eddig (nem Fb-os szituban) mindig az derült ki, hogy szoktak rám emlékezni, még a nevemre is (amit viszont én másoknál igen gyakran elfelejtek sajnos). A Fb-on pont az ellenkezője történt meg velem, rám írt egyszer csak egy csaj, hogy ki vagyok – holott 4 éven át egy kb. 30 fős csoportba jártunk az egyetemen, és egy másik lánnyal együtt sokszor segítettünk neki mindenfélében. (És nem változott meg a kinézetem azóta, max pár szarkaláb plusz.) Bevallom, ezen eléggé meglepődtem. :)

Egyébként parázni ezeken azért nem érdemes, mert sosem tudni, kinek mi marad meg a memóriájában, lehet, hogy valakire valamiért mély benyomást gyakorolsz (akár mert emlékezteted valaki másra), és megjegyez úgy is, hogy egyszer látott, a másikra meg nem.

Szia!

Nekem nincsen Facebook-om, úgyhogy a válaszom nem teljesen mérvadó, ellenben “civilben” gyakran van ilyen érzésem, hogy amennyiben észre is vesznek az emberek, hajlamosak elfelejteni.

Nem kisebbségi komplexus miatt, pusztán nincsen rajtam semmi olyan, amivel kitűnhetnék a tömegből; nem szélsőséges sem a fizikumom, sem a stílusom. Bár, gondolom, ez leginkább az arcmemóriától függ.

A közösségi oldalak annyiban árnyalhatják a szituációt esetleg, hogy sokan tesznek ki retusált, szétfilterezett, vagy annyira “előnyös szögből” lőtt fotót, hogy élőben nehéz felismerni az illetőt.