Nem érzitek úgy, hogy minden olyan drága, hogy semmire nem elég a pénz, amit megkerestek?

Fiatal, 30 körüli pár vagyunk és több mint tíz éve dolgozunk már, így sikerült venni ennyi idős korunkra egy használt családi házat némi hitelre. Külföldi munkával, sok-sok spórolással és lemondással, de a nulláról indulva.

Na most, igazából nem keresünk rosszul, mert megvan kettőnknek a fél millió havonta, de sokszor úgy érzem, bármilyen sok pénznek is tűnk ez - sosem gondoltam, hogy megkeresünk majd ennyit vidéken - , gyakran úgy érzem, hogy olyan borzasztó nyögvenyelősen lehet előre jutni belőle.

Fizetjük a hitelt, rezsit, kaját, egyéb kiadásokat (igyekszünk most is spórolósan élni), a mnaradék pénzből próbálnánk "élni" és haladni, de nehéz. Most pl. vennünk kéne két normális biciklit, az egyhavi megspórolt pénzünk simán elmenne rá. Szeretném megcsináltatni 2-3 fogam magándokinál - a körzeti nagyon gáz -, az megint sokba kerül. A házat újítani kellene, de bemegyek a Tüzépre és 200 ezer forintból szó szerint semmit nem veszek... Régóta nem voltunk nyaralni, gondoltam, most kevesebben utaznak majd a vírusos hercehurca miatt, biztos csökkentek az árak, néztem balatoni és horvátországi apartmanokat, mire kiszámoltam, mennyi lenne odautazni, enni, megnézni ezt- azt, megint nem százezer alatti összegek jöttek ki.

Igazából olyan sok mindenünk nincs még, se egy függöny, se cipősszekrény, se kamrapolcok, de minden 20-40-50 ezrekbe kerül, és mire minden összeadok, több milliónál járok.

És akkor arról ne is beszéljünk, hogy még csak a baba is most jön majd..