Apám szerint akkor értem el valamit az életben, ha elvégeztem az egyetemet?

Semmiképp nem gondolom így.

Ezzel persze nem lebeszélni akarlak róla, csak:

- nem attól leszel "valaki", hogy szerzel egy végzettséget, illetve

- nem kell felsőfokú végzettség ahhoz, hogy elismert és értékes legyél.

Meg aztán "elérni valamit" elég sokat jelenthet. Aki elvégzi a 8 osztályt, az elért valamit? Persze. Csak mondjuk rajta kívül az emberek 99%-a is megüti azt a szintet.

Ez nem egy bináris skála, hogy na, itt elértél valamit, előtte 2 ezrelékkel meg még nem. Ez sokkal inkább egy folyamatos skála. Az ember folyamatosan fejlődik, mindig újabb és újabb dolgokat ér el, nem lehet egy adott eseményhez kötni, hogy "na, most már vagy valaki".

A lényeg, hogy magaddal legyél kibékülve, és érd el azokat - az egyébként nem kőbe vésett, tehát változtatható - célokat, amiket szeretnél.

Apád meg kicsit felszínes és korlátolt, nem kell a szívedre venned. Empátia tekintetében már most több vagy nála sokkal.

Nem értek egyet apukáddal, valószínűleg csak kötekedős kedvében volt és azért mondta, bár neked kéne ismerned az érzelmi reakcióit.

A diploma az utóbbi időben valahogy szimbólum lett, már mindenki azt akar valamiért, függetlenül attól, hogy van-e értelme megszerezni. Olyan körökben ahol senki nem tanult felsőoktatásban a diploma egy ilyen mumus, valami amitől úgy érzik ők meg vannak különböztetve. Ahol én dolgozom a többség segédmunkás, illetve vannak szerelők is. Egy gépkezelő volt aki le is érettségizett, és mögötte is összesúgtak, hogy hú neki érettségije van, az micsoda dolog, pedig valószínűleg neki is csupa kettesei lehettek. Azonkívül egy kitűnő érettségi se jelent semmit a munkaerő piacon, de az érettségi is olyan sokaknak, hogy akinek van az elért valamit, de valószínűleg csak az gondolja így, aki meg se próbálta.