Mit lehet tenni ötlettelenség ellen? Milyen modszerek vannak erre?problemak eseten

Szoval mintha az agyamnak nem lenne kognitiv vagy problemamegoldo képessége, kezdem azt hinni.

Amikor pl tenyszerüen vazlatosan meg vannak a problémàk, akàr listaszerüen egymassal összefüggve, vagy egymastol függetlenül, az agyamban ugye elindul egy gondolkodasi folyamat.

Kavarognak a problemak feladatok, ezek megoldàsàra elindul egy "keresès" pl multbeli tapasztalatok között-korabban mit hogyan sikerült megoldani, szemlélet kifelé: màs hogyan oldotta/oldanà meg, önfejlesztés motivacios treningek, agytorna, hit erösités, hogy megoldhato es menni fog, stb, nyitottsàg barmire ami segithet, infogyüjtések, azok alkalmazàsa gyakorlatba ültetése,kilépés a komfortzonabol, ami nekem kb felért egy "öneröszakolassal" is olyan nehéz volt, de a maxot kihoztam belöle, habàr minek is sorolom, de mindig az jön ki, hogy na ez is zsakutca volt, vagy az is, vagy ez ugy oldott meg félig egy problémát, hogy közben generàlt egy ujabbat, vagy felerösitett még nagyobbra egy masik problémàt, vagy inkabb bebetonozott egy masik problemàt, aztàn màr ott tartok hogy vizuàlisan is agyalok màr mindenen.

Azaz mondjuk àllsz egy többszögletü szobàban minden falon egy ajto(a problemaid)amik miatt nem haladsz semerre, mert kinyitva mondjuk àgas bogas vagy lézersugaras vagy szörnyekkel teli a folyoso mögöttük, amiken nem tudsz àtmenni, hogy haladhass az életben elöre, vagy felfelé a jobb élet felé, csak ha leküzdöd. Es ha at is jutsz, a kövi szobàban megint ajtok ugyanigy csak mégtöbb vagy még sulyosabb folyosokkal.

Az olyan mondàsok, hogy a célt nézd, ne az akadàlyokat, meg hasonlo bölcsességek,mint pl mindent csak akarni kell, màr mind megcàfoltam. Àlmodoztam hittem en a célokban eddig naivan azaz optimistàn, mégsincsenek elérve, de vért is izzadtam màr azokért, mégsincsenek elérve.

Mindeközben màs meg simàn fütyörészve màszkàl a folyosokon egyik szobabol a masikba, az ut is könnyü neki.

Amig en valahova ugy jutok el hogy utközben majdnem tönkrementem testileg szellemileg, màsnak ugyanaz egy sétagalopp volt.

Es szoval be vagyok ragadva ebben a szobàban hogy ugy érzem en akarmit probàlok, sem haladok ki belöle, de közben megyek tönkre is. Szoval lassan màr a célok nem is csupàn a jobb es boldogabb életet szolgàljàk az idö haladtàval, hanem màr lassan önvédelmi kérdéssé nönek, hogy lehessen èletem egyàltalàn, mert egyre jobban tönkre megyek bele. Szoval a szoba leszivja az energiàt es "megöl" lassan -àtvitt értelemben.