Mit tegyek, ha még mindig nem tudok tovább lépni régi sérelmeken és akarva-akaratlanul felszakítom a régi sebeket?

Amikor 6. osztályos voltam, új iskolába kerültem költözés miatt.

Ott verbálisan bántottak, megaláztak.

Amikor valaki a véres betétet a kuka helyett a wc-be dobta, akkor azt rám fogták, pedig akkor még nem is menstruáltam. Focizni hívtak, beállítottak a kapuba, és nem az volt a cél, hogy berúgják majd a kapuba, hanem hogy engem eltaláljanak. Azt terjesztették rólam, hogy leszbikus vagyok, csak mert nem volt még barátom. Stb...

Emiatt öngyilkossági kísérletet kíséreltem meg többször is, aminek a nyomait mai napig viselem a kezemen (3 vágást ejtettem a bal karomon, fel akartam vágni az ereimet, olyan mélyen van a vágás, hogy még mindig látszik, pedig már 5 év telt el azóta. Már soha nem fog elmúlni. Emellett megszöktem a suliból és ezt megírta néhány weboldal, ami a mai napig ott van a neten)

Voltam pszichológusnál, kb. 1 évig jártam. Azt hittem, már jobban vagyok, de nem. És erre csak most kezdek rájönni. Van, hogy eszembe jutnak dolgok, mit csináltak velem, és akkor ezen kattogok, fel is idegesítem magam rajta.

Sokszor nem tudok miatta aludni. Pszichológushoz nem szeretnék menni, anyám nem hiszem, hogy díjazná, meg amikor régebben mentem, akkor is mindig elmondta, hogy mennyibe kerül ez neki, hogy éj pszichológushoz vagy pszichiáterhez járjak (pszichiáternél is voltam egyszer). Meg nem nagyon hiszem, hogy olyan sokat segíteni tudna.