Azt mondja szinte mindenki, hogy a mai világban legjobb élni, mivel minden adott számunkra. De elsiklanak valami felett, vagy csak én látom így?

"régen mulatságok voltak, ma pedig diszkók, ami ég és föld"

Mit értesz mulatság alatt? Falunapok? Bál? Mindegyikre van lehetőség most is. Az emberek kb. ugyanazt csinálják mindegyiken, csak a zene más hozzá és ez mindig is így volt. Hogy diszkó mióta van, annak pedig szerintem nézz utána, mert el vagy tévedve néhány évtizeddel. Sőt, ma már a diszkó inkább eltűnőben van. Pont akkoriban élte fénykorát, amit te korábban erkölcsi aranykorként emlegettél...

Régebben jobban tisztelték egymást az emberek. Jobban megbecsülték, ami volt, mert nehezebb volt hozzájutni. Jobban ki tudták várni, amíg valamit elértek, vagy megvehettek.

Ma az emberek nagy része önző és azonnal akar mindent. Azt gondolják a felnőtt életbe lépő fiatalok, hogy nekik ugyanaz megjár, ami a szüleik korosztályának, holott nekik sem volt 20 évesen annyi, mint most.

"Szűkölködtek, sok volt a veszekedés is, de mégis fontosabbak voltak az érzelmek egymás iránt" - ezt honnan veszed? Szerintem te csak idealizálod magadban ezeket a dolgokat. Pont, hogy régen senkit nem érdekeltek az érzelmek, mert a társadalmi nyomás meg a hatalom volt a meghatározó, az volt, amit a szüleid/férjed/politikai hatalom mondott, nem a szíved után mentél, hanem csináltad, amit mondtak.

Nem volt más választásuk, ezért megszokták, így éltek, de hogy tényleg boldogok voltak-e, nem hiszem, inkább csak elfogadták a sorsukat, mert nem volt más választásuk.

Én beszélgettem idősekkel (nagyszülő, dédi), és hálát adok az égnek, hogy nem abban a korban kell élnem.

Engem vagy a családomat nem hurcoltak el a háborúba vagy hadifogolynak, nem halt meg a testvéreim/gyerekeim több mint fele 10 éves kora alatt, szabadon választhatok házastársat akivel már előtte is együtt élhetek. Ha beleesek télen a patakba, jó eséllyel nem halok bele. Szavazhatok, tanulhatok. Van étel az asztalon. Akikkel szeretjük egymást azokkal valóban szeretjük, nem csak muszáj a hatalmi pozíció vagy a kamu vallásosság miatt. Ha valakivel megromlik a kapcsolatom, leléphetek. "A természet megbecsülése" jeligére én nem égetem el a pet-palackokat a kályhában, sőt, a kert végébe se borítom ki a vegyes szemetet, ahogy régen tették. Van egy 8 órás állásom, nem kell napi 14 órát dolgoznom a földeken meg a jószágokkal. Szórakozhatok önfeledten, nem kell attól tartanom hogy valami szörnyűség történhet bármelyik nap. (Pl. kitörhet a háború, megölhetik a szeretteimet, meghalhatnak a szeretteim betegségekben bármikor, elvisz a fekete autó stb.) Ma már nem számít normálisnak és elfogadottnak, ha egy családban vernek valakit (jellemzően asszonyt, gyereket), és ha ilyen érne engem, akkor bizony elköltözhetek, elválhatok, nem fognak leköpni emiatt az utcán.