Milyen a karantén? Nektek tetszik vagy inkább a régi kerékvágást szerettétek jobban?

Bennem kettős érzések vannak, egyrészről szomorú voltam, mert idén érettségizek/ érettségiztem és a gimis évek legszebb emlékei maradtak el a vírus miatt. Jóformán el sem tudtam köszönni a tanáraimtól, az osztályomtól akik 5éven át voltak velem... Szomorú, hogy ilyen lezárást kapott egy ilyen fontos szakasz az életemből :c

Az is a negatívabb oldalt erősíti, hogy ez előtt a helyzet előtt olyan pörgős napirendem volt, hogy nagyon sokat rohangáltam ide-oda és sokszor késésben is voltam (kicsit túl is vállaltam magam néha). bár alig tudtam pihenni, szerettem. nagyon sok minden volt és most egy pillanat alatt szűnt meg minden és bevallom őszintén (ha nem az érettségire készülök/ készültem) nem mindig tudok mit kezdeni ennyi szabadidővel.

Szintén negatív, hogy most sajnos kicsit ellustultam és nagyon nehéz lesz visszaszokni a régi rutinhoz, bár most hogy szintén sajnos vége a giminek, már nem is nagyon lesz hova visszaszokni.

De hogy pozitívval zárjak: nincs annyira hű-de-jó kapcsolatom a szüleimmel, de úgy érzem most kicsit mégis jobb lett. Egész jól be tudom osztani az időm, végre tudok rendesen aludni, végre van időm magamra is. És azért azt is hozzá kell tenni, hogy ugye pont érettségi előtt lett online oktatás meg kijárási korlátozás, és így még több időm volt készülni és így nem terelődött el annyira a figyelmem róla. Valamint ezzel az online oktatással kicsit talán betekintést kaptam az egyetemi rendszerbe, legalábbis a szabadság terén, meg a netes felületek miatt.

Társadalmilag, gazdaságilag totális csődnek tartom, mert nagyon kemény következményei lesznek a jövőben, rengeteg ember veszíti el az állását, tehát nem tudja fizetni a számlákat, albérletét esetleg, hitelt, nem tud mit enni... ez mélyen elszomorít.

Önmagam részéről kifejezetten élvezem. Egyedül a munkám hiányzik, állásidőn vagyok, de nemsokára mehetek vissza, és már be vagyok sózva. Nem érzem magam elég produktívnak, pedig mindent csinálok, amit egy panelban csak lehet. Torna, festés, rajz, itteni trollkodás, tanulás, minden van. A meló nekem viszont nagyon fontos, akkor hasznosnak érzem magam, pihenni és kikapcsolni és sosem tudtam. Ha vissza kell menni a munkahelyre, akkor meg majd az lesz a bajom, hogy "milyen jó volt egyedül, azt tenni, amit csak akarok egész nap!" :D Barátaim nincsenek max. 1, de ő azért hiányzik. Családdal élek, ők kevésbé hiányoznak, örülök ha elhúznak itthonról :D

Introvertált, magamnak való, autista senkiházi vagyok (ahogy ezen az oldalon fogalmaznák), de azért elegem van nekem is.

20F

Ugyan olyan, mint eddig.

Engem nem befolyásol, alkotok itthon s megy webshopra.

Hobbim s munkám.

Bolt - nem hat meg mikor kell menni, mindig a kevesebb forgalom idején megyek.

Havi 1 nagy bevásárlás hónap végén, mert akkor nincsen dugig.

A művészellátó és hobbi bolt, festék bolt, rövid- és méteráru bolt ugyanúgy van.

Sokaknak azért necces, mert másoktól függenek pl: munka, idő, nagyobb társaság (amit ugye korlátoznak)

Pl én jobban szeretem a kettesben beszélgetést (megrendelőtől kezdve barátig)

Sokaknak nincs megfelelő anyagi háttere, nincs tartaléka.

(tesóm ismije beugrott hozzánk, hogy meg tudom-e oldani neki a táskáját, mert elszakadt.

Miközbe csináltam...annyi negatív dolgot hallgattam abban a pár percben, mint még soha.

Mivel egy őszinte ember vagyok vissza kérdeztem:

Hallod magad? Ezért tartasz ott az életben, mert negatív vagy s nem keresed az előnyöket, megoldást.

Pl tudom mi a hobbija simán megélhetne belőle, nem egyszer elmondtam milyen opciókkal juthatna előrébb az életben s fel is törhetne...

Persze fél, egyszerűbb homokba dugni a fejét és nyafogni.

Legtöbb ember baja az, hogy ott az agy a koponyában kihasználatlanul, plusz félelem, batokosodás.

Az extrovertált embereknek szívás ez az időszak.

Nincs nagyobb tali, buli stb.