Aki szeret téged, miért a pozitìv tulajdonságaidat hangoztatja?

A párom szerint kemény (vagány, jó kiállású) és talpraesett vagyok. Az a fajta, aki valamiféle tekintélyt parancsol magának és kevesen mernek vele vitatkozni. Meglepődtem, mikor egy barátom ismerőse azt mondta az egyik összejövetel után, hogy olyan embernek tart, akivel szívesen beszélgetne még és szeretne rá hasonlítani, mert hihetetlenül erősnek tart Azt hiszem, ez volt a legkedvesebb megjegyzés, amit kaptam idegentől.

A tudásomat sokan dicsérik és a kitartásomat is.

A külcsín nem kifejezetten szeretnivaló dolog, de arra is sok pozitív megjegyzést kapok (főleg az alakomra és a szürkés szemeimre).

Bocsi, túl hamar küldte el. Szóval ezeket a dolgokat nagyon sokáig nem akartam elhinni. Egyszerűen ez nem én vagyok, nem ezt az embert látom a tükörben. De egy idő után azt hiszem, ki tudtam ezeket szűrni az üres bókok közül és kaptam sok más olyan kritikát is, ami építő jellegű volt.

A pozitív tulajdonságok hangsúlyozása előrébbviszi és motiválja az embert, némileg igyekszik is felnőni hozzájuk. A negatív pedig gyakran lehet ártó, ha nem megalapozott vagy nem jól tálalják. Aránylag sokkal több pozitív megjegyzést kaptam, mint negatívak, mégis utóbbira szó szerint emlékszem. És előbb kezdtem el igazat adni azoknak, mint a pozitívaknak. Sajnos így működik az ember, a veszélyre jobban figyel.

A legtöbb embert nagyon megviseli egy apró negatív megjegyzés is. Nekem is nagyon sok idő volt, amíg ezzel a mentalitással szembe tudtam fordulni és lepergett rólam az ártó szándékú negatív megjegyzés.

És sokszor egyszerűen nem érzem relevánsnak vagy helyénvalónak elrontani pl egy új ismeretséget vagy a hangulatot azzal, hogy valakire negatív megjegyzést teszek. Egyszerűen az a szememben arra való csak, hogy akkor mondjam, ha zavar az adott dolog. Fölösleges rombolni másokat olyan dolgokkal, amire nem releváns irányítani a figyelmet.