Ti hányan vagytok most összezárva? Ez sok vagy kevés nektek?

Mi öten vagyunk (plusz a két kutyánk): a szüleim, a testvéreim és én.

Mivel mindig így élünk ezért nem okoz nehézséget, hogy most többet vagyunk együtt.

Egyedül.

Nekem nagyon kényelmes, mert eddig is egyedül éltem, nem most lettem egyedül.

Nehéz is lenne pont most megszokni valakit, amikor szinte 0-24-ben együtt kéne lenni.

Telefonon, videóhívással tudok beszélni bárkivel, barátokkal, családdal. Ez nem hiányzik.

Az emberi érintések hiányoznak, az ölelés. Ezt meg csak azzal lehetne, akivel együtt él az ember. De ilyen most nincs.

Én, férj, két kamasz fiunk.

Nem okoz gondot, mert a férjemmel amúgy is sülve-főve együtt vagyunk, mert itthon dolgozunk.

A gyerekek, meg rendes suli után szintén itthon vannak velünk. Most a suli idő, a szobájukban a laptop előtt telik. Utána minden változatlan.

Sokkal jobb így, mert nem kell korán kelni.

Imádjuk!

Egyedül lakom, untig elegendő. :)

Párkapcsolatot majd nyilván szeretnék, bár azt is nehéz lesz megszokni majd. Nemcsak a vírus miatt nem ismerkedek, 2 másik ok is van.

Ketten (kutyával hárman). Pont elég :D

Igazából anyukámnak örülnék, ugyanakkor jobban is kellene rá vigyázni, szóval azt hiszem, így a legjobb

Három fő, mint mindig....

Semmi gond, mert kertes ház, kert is, ház is nagy...

NIncs több vita, mint máskor. :)

Annyi csak, hogy szerettem azokat a nyugis órákat, amikor mégis egyedül voltam itthon. Így most a saját kis magányügyeimre, amihez nincs közük, alig-alig van alkalmam... :)

Más aki hiányozna? Sajnos nincs senkim. Max. néhány közös program olyan félig-barátokkal. Aki hiányzik, az egyébként is hiányzik az életemből, szóval a karantén rám szinte semmi hatással nincs.