A sorkatonaságban milyen szivatások voltak?

Az előző válaszolóval értek egyet. Kérdező veled van a baj

Voltak apróbb dolgok, amelyeket primitív cselekedetként éltem meg, de átéltem és nem haltam bele úgy, mint nagyon sokan mások sem. A sorkatonaság intézménye nem volt tulon túl népszerű - kezdve ott, hogy a Magyar Néphadseregben jellemző módon, szinte mindig a lakhelyétől tisztességes távolságban, (általában az ország egy túlsó, félreeső csücskében) jelölték ki a sorkatona szolgálatteljesítési helyét. Ez volt a "bemelegítés"! Alapkiképzés, - (1987-ben, amikor 18 hónap volt a sorkatonai szolgálat ideje) - egy hónap, - ez alatt senki, sehova, (mint sorkatona). -Egyébként 1987-ben már nagyságrendekkel emberségesebb volt a katonásdi, mint akkor, amikor még 24, ill. ennél több hónap volt a szolgálati idő. Ezt követte a két hónap szakkiképzés, - amikor mindenkit a szakfeladatára finomhangoltak. A lövészt megtanították terepen, kötelékben mozogni, lőni, (vonatkoztassunk el most attól, hogy milyen eredményességgel,) harcjárműbe szállni, benne (nem) mozogni és egyéb olyan praktikákat, amely által kevésbé fagytál kockára télen, illetve kevésbé forrt fel az agyvized nyáron. A lokátorost, a rakéta tüzért, a desszantost, a fejszedobálót,... mindenkit megtanítottak arra a minimumra, ami azt a látszatot keltette a tábornoki karban, hogy működőképes a katonaság. Ezt követte az érdemi katonai szolgálat, amikor mindenki az állomáshelyére került és ekkor kezdődött el az, ami kellemetlenül érintette a legifjabb korosztályt a sorkatonák kötelékében. Három korosztályra volt - egy láthatatlan vonallal - felosztva a sorkatonai idő: "kopaszok", "gumik" és "öregek". A tiszthelyettes azt érvényesítette elsősorban az öreg katonák hathatós segítségével, amit a tisztek határoztak meg számára, ill. a napirendi pontok betartatásában segítettek valamicskét a maguk léhaságában, - mindig csak éppen annyit minden vonalon, hogy minél sűrűbben juthassanak haza. A sorkatona egyetlen komoly motivációja a haza jutás volt, - aki hibázott, nem feltétlenül került fogdába, de volt olyan sorkatona, aki a másfél év alatt összesen háromszor jutott haza. Ez volt az a motiváció, amely sok ember esetében hozta ki az állatot, elképesztő mélységig képesek voltak lealacsonyodni, aljasodni csak azért, hogy többször juthassanak haza. Innentől az írnok volt a "Jézus", - ha nem voltál szimpi neki vagy ellent mondtál neki valamiben is, megnézhetted magad. A napi sikálás kijárt a kopaszoknak, - ezt a gumik intézték többnyire, az öregek csak akkor nyúltak ebbe bele, ha a személyes érdekeik sérültek valamelyik kopasz vagy gumi miatt. Sikálás alatt azt kell érteni, hogy mondvacsinált okokkal, az esetek 95 %-ában indokolatlanul takaríttattak a kopaszokkal. Hol a többségében alkoholista tisztek irodáiban, hol a klub helységben, hol a folyosón, hol a lépcsőn, a WC-n vagy a külső körleten. 7/24-ben el lehetett úgy szórakozni azzal, akire rászálltak - a formális pihenőidő betartásának látszata mellett. Volt olyan tiszt, konkrétan a századparancsnokom, aki kimenő előtt 15 perccel találta ki SZIVATÁSBÓL, hogy mindenki vissza, átöltözni és külső körlet takarítás. -Nem volt szinten szegény - alkohol tekintetében... Máskor a testnevelés alól felmentettek itták a levét az éppen ügyeletes hülye úri szeszélyének: például végi küldte egy ilyen idióta a felmentettek tár nélküli fegyverével az egész századot többször a homokos akadálypályán, - aztán fegyvertisztítás és fehér papír zsebkendővel ellenőrzés, (persze eközben ketyegett a könyv). Hétvégente nem volt ritka, hogy a "pihenőnapon" tántorgott be a századügyeletes tiszt és ott élte ki a családi-, ill. alkoholproblémáiból eredő frusztráltságát. A kora délutáni, vacsorát megelőző idősáv volt a kedvencük. Sokszor volt úgy, hogy a tisztek egymást íberelték, ki tud nagyobb baromsággal a kedvében járni a főnökének, ill. azok főnökeinek. Természetesen ez a szarfolyam lefelé csorgott a tiszthelyetteseken, a tiszteseken, az öregeken, a gumikon keresztül egészen a kopaszokig.

Lettek paran ongyilkosok.

fenékceruza a szemgödörből lenyalva. Meg ugye káposztát is tettek a párna alá...