Milyen hazugságra mondanád, hogy tényleg helyes dolog volt hazudni?

Ha mondjuk lenne pici gyerekem, és halálos beteg lenne, és kérdezné hogy meg fog-e halni. Én mindenképpen próbálnám elhitetni vele, hogy túl fog jutni rajta, hadd működjön a placebo hatás, hátha csoda történik és tényleg jobban lesz, netán meggyógyul.

Nekünk a macskánkkal volt gondunk, párszor megijesztett, hogy eltűnt/elpusztult. 5-6 éves volt a lányom, mikor a macska tényleg elpusztult. Kérdezte a lányom, hol van a cica, mondtam, hogy hát most már nagyfiú lett, elment lányokkal barátkozni, és biztos talált valami jó kis cicát, és együtt maradtak. (Újraházasodtam, ez a sztori neki elég életszerű volt, látta, hogy ismerkedik össze egy fiú és egy lány :D) Szóval teljesen elhitte. Szomorú, mert hazudtam neki, és ez nálunk nem szokás. Időnként felemlegette a cicát, hogy biztos nem jön haza inkább? Meg mindig ha látott egy hasonlót, akkor mondta, hogy szerinte ez ő, vigyük haza. :D Eltelt 2-3 év, és mikor még mindig remélte, hogy őt látja, most már elég érett és nagy hozzá, hogy elmondtam, már nem él. Elfogadta, sajnálta, most már nem keresi, nosztalgiával nézegeti a képeket, ha belebotlunk, megmosolyogja, milyen aranyos volt. Vannak ilyen kegyes hazugságok. Azért tesszük, hogy a másikat ne bántsuk meg, ne okozzunk fájdalmat. Ugyanez, mikor azt mondjuk egy ajándékra, hogy tetszik, és közben nem is... Van ilyen. Vagy mondjuk a férjemnek elmondtam h mit vegyen, látom, hogy kimaradt valami, megkérdezni, hogy más nem kellett? Én meg azt mondom, hogy nem... Pedig de, de most mit szomorkodjon, hogy valamit elfelejtett. Vannak csúnya hazugságok, ami nem a másik érdekében, hanem a saját érdekünkben van, hát ezeket tudni kell kontrollálni.