Két lehetőség közül, melyiket kívánnád, hogy megvalósúljon ellenségeidnek vagy a neked rosszat tevőidnek?

Inkább az 1.

Szeretném, ha ugyanúgy szenvedne, ahogy én szenvedtem miatta. És lássa, hogy én hol tartok, mennyit fejlődtem, irigylésre méltónak tartsa az életemet, amit eddig leszart, vagy megvetett. Ez életcélom, és megvalósítom.

Én a következőt vallom; Aki nekem rosszat tesz, az nem nekem akar rosszat tenni, hanem magának akar jót tenni. Hogy ezzel nekem rosszat tesz, az őt nem érdekli. Ez így helyes. Mindenki a saját boldogságáért felelős, és nem nézheti mindig mások érdekeit.

Vagy vegyünk egy párkapcsolati bánatot. Tegyük fel, hogy elhagy a párom, és ezzel nagy bánatot okoz. Ő tehet róla? Lótuszt! Én nem tudtam életben tartani a szerelmét, én voltam kevés, mellettem nem érzete boldognak magát.

Vagy nézzük, mi az a "rossz"-at tevés. Ha én leqrvázom a második szomszédodnak az ismerősének a nénikéjét, csak megrántod a válladat. Ha ugyanezt az anyukáddal teszem, az vért kíván. Igaz? Lásd, a gonosztettem nem változott; leqrváztam valakit. Csak a tettem megítélése változott, mert te is érintett vagy a dologban.

Gyűlöletre nem szerencsés gyűlölettel válaszolni. Inkább tartsd oda a másik orcád, vagy próbáld meg rendezni a viszonyt.

De ha választanom kell akkor az 1. mert nem szoktam sírni, (mikor kisbaba voltam az nem ér) :D

így a másik is jól lesz.

És van akit gyűlölök, van ilyen személy, megpróbáltam mindent, de a béküléshez ugye két ember kell. Van elég baja így is, nem kívánok neki többet.

4-es ez sok esetben igaz, de sok esetben nem. Vannak önzetlenül gonosz emberek, akik úgy akarnak rosszat másoknak, hogy abból nekik semmilyen hasznuk nem származik.

Fontosnak tartom, hogy különbséget tegyünk a kettő között, mert egy rossz cselekedetben a bűn és a gonoszság nem mindig egyenesen arányosak.

Például egy tolvaj rosszat tesz nekem, de számára nem a személyem megsértése a fontos, hanem hogy ő pénzhez jusson. Bűnnek bűn, de nem feltétlenül gonoszság, főleg ha nehéz körülmények között él, esetleg a családjáért teszi.

Gyilkosságnál is előforul, hogy a tettes kényszerből teszi, amit tesz, miközben ő is elítéli saját magát. Ettől még súlyos bűn, de fontos szempont a motivációja.

Bizonyos emberek ezzel szemben sokkal kisebb horderejű bűnöket követnek sokkal nagyobb gonoszsággal. Belegázolnak mások életébe úgy, hogy sok esetben jogilag nem is számít bűnnek, amit tesznek, pedig sokkal mélyebb lelki sebeket ejtenek, mint például egy adócsaló. Mindezt tudatosan és haszonszerzés nélkül.

Ez utóbbi típus véleményem szerint a kérdező által felvázolt első pontot érdemli, méghozzá az összes sértett félnek okozott összes szenvedést beleszámítva. Persze a valóságban a szenvedésnek nincs mértékegysége, így kifejezni azt, mekkora bűnhöz mekkora büntetés lenne arányos, meglehetősen problémás. Viszont a kérdés feltételes, úgyhogy a válaszom is az, szerintem elméletben így lenne helyénvaló.