Van itt olyan aki teljesen boldogtalan? Miért?

Az lehet depressziós. Illetve beállítódás, habitus kérdése is.

Van, akinek kb.minden megvan, egészséges, mégis mindenben csak a rosszat látja. Míg olyat is ismerek, akit nem kímélt az élet, tényleg sok baj érte és mosolyog, vidám, optimista.

Van munkám, amit nem szeretek. A váltás nem megy - főleg most. Érdekelne egy terület, amit tanultam is, de annak az elkezdése reménytelen, de igyekszem elindulni rajta. Barátnőm nincs.

Azért vagyok boldog, mert van (még) munkám, hajlékom, de más miatt nem vagyok az.

Van sok baj. Amikor a saját anyád is szégyell és kívánja hogy bárcsak más gyermeke lenne. Tükörbe se nézek és a belsőm miatt mindenki elutasít.

Mindig is kevés voltam mint párkapcsolatban mint baráti kapcsolatban. Unalmas vagyok, így megpróbáltam azt mondani amit hallani akarnak az emberek, de így csak magamat csaptam be.

Akinek élnie kell az változtat, nekem arra nincs erőm mert pont az beteg ami erős lehetne.