Egy okos embernek nem kell tanulni, csak tudja és kész. Még vannak akik küzdenek és hülyék. Miért van ez?

Nálam sohase volt olyan, hogy abból a tárgyból, amit szerettem, elég lett volna figyelnem. Nem. Vért izzadtam a kedvenc tárgyaimmal is.

Meg amit nem értek, amikor azt mondják, hogy ha érted az összefüggéseket, már nem kell "megtanulnod", hanem tudni fogod.

Háát... Én először megértem az összefüggéseket, de aztán lényegében kell magolnom is, különben elfelejtem, és akkor már olyan, mintha magamtól kellene rájönnöm.

Több tanár, magántanár is kimondta rám, hogy magamtól semmire se jövök rá, de ha ők elmagyarázzák, megértem és megtanulom.

Most új helyen tanulok be. Mit ne mondjak, aki átadja a feladatait, annak a legapróbb mozzanatokat is el kellett magyaráznia nekem. Más kérdés, hogy figyelek, felírom és legközelebb már tök ügyesen megoldom. Amúgy motivációt, azt lát bennem, ezért is elégedett velem, hiába kell mindent aprólékosan elmondania.

Sajnos ebben IS igazságtalan az élet.

Ez a valóságban nem sokáig számít. A felsőoktatásban már ők sem lesznek el ennyivel. Sőt, mivel ők nem szoktak hozzá a tanuláshoz, lehet hogy nehezebben is fog nekik menni, mint valakinek, aki nem volt olyan tehetséges, de sokat tanult. a tehetség csak egy darabig előny.

Velem is ez volt. Általános iskolában mondták, hogy milyen jóképességű gyerek, meg stb... középiskolás osztálytársaim csodálkoztak, hogy mennyire értek X, Y - hoz. Aztán jött a felsőoktatás és kiderült, hogy ez még mindig vajmi kevés. A tehetség az csak egy dolog, amit ki lehet használni, de nem a siker kulcsa önmagában. Általában az ilyen nem tanulok rá, mert úgyis menni fog fajta emberek nem jutnak sehova. Nem egy "jóképességű" embert ismerek, akik gázszerelőként kötöttek ki, vagy olyan helyen, ahol sokkal alacsonyabban vannak, mint amire számítottak. A középiskola semmi, ahoz képest, ami utána jön. Ott már nincs olyan, aki nem tanul, de tudja.