Szoktatok néha úgy lenni, ha valami vagy valaki nem érdekel akkor kikapcsoltok?

Én a főnökömmel vagyok így. Sokszor lecsesz a semmiért. Eleinte mindent fel ettem, de most már lepereg, nem érdekel. Ha mindent a szívemre vettem volna, mint az elején már rég tönkrementem volna lelkileg. Ha nem tetszik rúgjon ki.

Mondd meg neki udvariasan, hogy ne nyomuljon.

Amikor épp nagyon ordibálnak velem akkor nem tudok oda figyelni.Mikor kisebb voltam akkor fejlesztettem ki ezt a szokásomat,de ahhoz hogy ez megtörténjen mérgessen kell ordibálni.Amúgy csak mond meg a palinak "Van barátom és nem tervezem megcsalni,se most se a jövőbe" ha elég határozottan mondod le esik neki.

Dettó, egy kollégám sokszor mesél a gyerekeiről, ami abszolút nem érdekel. Amúgy kedves csaj, bírom, nem akarom megbántani, csak ez az egy téma nagyon untat, addig ábrándozok magamban valamit.

Ugyanaz mint előző, ha bárki a kiskorú gyerekeiről mesél, általában vetítek a belső vászonra és közben néha odabököm, hogy "óóó" meg "aha". Szerencsére már hanglejtésből tudod, hol kell mosolyogni és hol kell együttérző felháborodást kifejezni. Mondjuk én eleve túl sokat ábrándozom, és az tényleg ahhoz vezet, hogy mondjuk olyan embernél is teljesen lemaradok, akit egyébként kedvelek, úgyhogy csak reagálok valamit, és remélem, hogy ki tudom találni, miről van szó a későbbi mondandójából.