Miért vannak korhatárkarikák, és mi alapján és ki rakja rájuk?

Nem az a baj, hogy mit ért a gyerek, meg mit nem, hanem az, hogy a gyerekek agya más, mint a felnőtteké; beszéljünk magáról a szervről, vagy a pszichologiáról. 17-18 év alatt folyton változik a felfogásunk, az, hogy mit hiszünk valóságnak, hogy mi lehet követendő példa számunkra; máshogy éljük meg, ha bizonyos szerepekben látunk felnőtteket, vagy gyerekeket, stb stb.

Egy felnőtt meg nem biztos, hogy tudja, hogy pontosan mi lehet hatással egy gyerekre. Az addig oké, hogy ha valaki b azmegol egy filmben, akkor a szülő elmagyarazza a gyereknek, hogy ez csúnya dolog (más kérdés, hogy a filmszereplok általában "menőbbek" a gyereknek, mint a szülők) de szerinted az átlag apukanak/anyukának eszébe jut elmagyarazni a Megasztár első pár részében, hogy "igaz, hogy most mindenki kirohogi szerencsétlen Lakatos Mihálykát, mert olyan szánalmasan próbálja elénekelni a boci boci tarkát, de amúgy nem szép dolog másokon nevetni".

A korhatarbesorolas meg nem csak a gyerekeknek hasznos; van egy rakat felnőtt, pláne idős ember, akik nem szeretik a durva filmeket, és így ők is elkerulhetik, hogy felkavarja oket, ha egy amúgy normálisan kezdődő filmben egyszer csak kicsontoznak valakit.

De tökmindegy ez az egész, mert nem néz már szinte senki tévét. A gyerekek beulnek a youtube elé, vagy appokon játszanak, és messziről szarnak a híradóra meg a kabaréműsorokra, a politikai műsorokrol meg nem is beszélve.

Bár a politikai műsorok tényleg baromira megerdemlik a 18as karikát, mert emlékszem gyermekkoromban a szüleim csak ilyeneket néztek (ami egy gyerek számára nem stimuláló, hanem gyakorlatilag kínzás) és ezért olyan elemi szinten meggyűlöltem a politikát meg a híreket, hogy 21-22 éves koromban kezdtem csak elkezdeni híreket olvasni. És csakis a neten, mert nem tudnék végigülni egy tv-s híradót. :)

Jól van, értjük

Köszönjük szépen 🙂

Nekem volt olyan osztálytársam, aki rengeteg horrorfilmet nézett 18-as karikával, amikor én még a 12-et sem bírtam megnézni. A bátorságpróba alatt, végig kellett volna menni egy sötét folyosón, de pánikrohamot kapott attól, hogy meg fogja támadni egy vámpír. Végül kénytelenek voltunk felkapcsolni a villanyt, hogy megnyugodjon.

A nagyszüleimnél a tévészobában játszottam, amíg ők tvztek 5-6 évesen, a fókuszban - vagy valami hasonló műsorban - egy férfi elmondta, hogy elkezdett zsibbadni a lába és utána le kellett amputálni, meg később a kezeit is - többi részét nem értettem... Évekig voltak rémálmaim, ahol elkezdtem zsibbadni és utána amputálni kellett. Még most is gyakran eszembe jut, ha elzsibbad valamim, bár a betegség nevét 20 év alatt sem tudtam meg.

Ugyanígy évekig játszottam, hogy hajléktalanok vagyunk, miután arról láttam egy fél perces interjút.

Tényleg elég maradandó emlékek lehetnek ezek a műsorok.