Miért érzem azt mintha sosem lehetne az enyém, ha már együtt vagyunk?

Én is valami ilyesmi érzéssel küzdök most magamban, mint a kérdező. Igaz én kb. másfél éve estem túl egy váláson, jobb volt már mindkettőnknek, ha túlesünk rajta, de nagyon meg is viselt, mert nagyon szerettem a párom, s mint egy jóravaló embert azért sajnáltam elveszteni, még ha mint már páromat nem is szerettem. Most az új párkapcsolatomban kishitű vagyok, elfogad e, hosszú lesz e a kapcsolat, a fokozatosan kiderülő hibáink során nem e fog mégis úgy dönteni, mégsem kellek neki majd....imádom őt....igaz az is rájátszik talán a kishitűségemre, hogy távkapcsolatban vagyok, s én a szerelmes, pozitív érzéseim miatt kéthetente szeretnék vele találkozni, de ő egyelőre lelassít, elég az egy hónap is, majd fokozatosan sűrítsük be a találkozások gyakoriságát, ahogy komolyodik a kapcsolatunk....csak azt nem tudom, hogy fog e így komolyodni...ma reggel indul hozzá a vonatom, egy hónap után látjuk egymást, de az én érzelmeim felé szinte a nullára redukálódtak a hosszú idő miatt....tartottuk virtuálisan a kapcsolatot, de az csak nem olyan , mint a személyes kontaktus....ő mindig bíztat, hogy ne gondoljak rosszra, hogy ő komolyan akar engem, és hosszú távon képzeli el velem az életét, de nem tudom egy férfi is hogy tarthatja elégnek a párjával a havi egy találkozást...a férfiaknak még nagyobb szüksége lenne a fizikai kontaktusra, mint a nőknek... ez a tudat kishitűséget ébreszt benne...elvileg egy pár vagyunk, milliószor kiveséztük, hogy mennyire egy hullámhosszon vagyunk, egymásnak születtünk, de úgy érzem, mintha sohasem lehetne az enyém, mintha egy álmot kergetnék csak...vagy a kishitűségem, az újbóli szakítástól való félelem, vagy a túl kevés találkozás, amin látom ő egyelőre nem akar változtatni, elvan mint a befőtt...de állítja, hogy akar...miközben a hónap végén, most a héten be is vallotta, hogy már annyira be van indulva, hogy már más nőket nézeget a munkahelyén, de közben azzal a tudattal, hogy állítólag engem kíván....amit így elmondva nekem, hát nem esett épp jól, még ha állítólag más nőt nézve épp talán rám gondolt, mennyire jó lenne velem épp.... nem tudom akkor miért nem csak annyit mondott, mennyire hiányzom neki....állítólag fontos vagyok neki, akar engem, de ezek miatt úgy érzem, sohasem lehetek az övé....szítja a lángot, de a személyes találkozó ritka....satöbbi...nem merek hinni