Miért tartom a férfiakat jobb embernek a nőknél?

Nem mondom, hogy kilehet ilyen fixen jelenteni, de megértem, amit mondasz. Szerintem a férfiak között több az extrém gonosz (pl. gyilkosok), de a nők hétköznapibban csinálják és gyakrabban (pl. lelki terror).

Ha belegondolok, a nőknél sokkal több érdekbarátságot és érdekkapcsolatot látok. Egymást is jobban szokták fúrni, teljesen más egy nőkkel teli helyen dolgozni és ott, ahol csak férfiak vannak. A férfiakat alapvetőbben nyersebbnek és egyenesebbnek is nevelik, mint a nőket.

A nőkben van egyfajta "megmutatom, hogy én feletted állok" érzés, próbálnak elnyomni, nehogy netán jobb legyél. Nem mindenkire igaz, de sok ilyen nőt ismerek, aki lenéz másokat, nem segít neki, vagy direkt megszégyeníti. Nekem az a teóriám, hogy a korábbi elnyomottságot akarják ezzel elfeledni a nők ösztönösen. A nőktől várják el, hogy irányadók is legyenek egyben, egyengessék a többiek útját, mint a pedagógus. Egy férfi pedagógusra is jobban hallgatnak a 3-10 évesek, mert nem az a "megszokott", hogy egy férfi tanítja, foglalkozik vele. Lazábban is kezeli a helyzeteket a férfi, de mégis tud erélyes lenni.

Én is 20 éves nő/lány vagyok és észrevettem magamon, hogy a férfi tanárokkal/vizsgáztatókkal jobban kijövök (ha nem nagypapa korú, mert nekem "fóbiám" az öregbácsik), a nők könyörtelenebbek, ha látják, hogy elvérzel (nem a szó szoros értelmében), de persze ez sem igaz minden női vizsgáztatóra!

Na és igen. Ez a szemedbe nyomják a cukit, jópofit, aztán elfordulsz és azt hallod "nézd má milyen, ilyen, olyan...". Ettől undorodom is, meg nem is tudok ilyen téren hazudni, leolvasható rólam, hogy valami nem tetszik, így nem is játszom meg magam. Persze ezért a nők nem is bírnak, de a férfiaknak jobban tetszik az, hogy egyenesen megmondom a véleményem :D

#12 voltam

A nők általában eleve kifinomultabbak, mint a férfiak. Ezért aztán amikor rossz szánékkal csinálják, akkor is azok. Ha egy férfi rosszat akar, azt többnyire szemtől-szemben kimondja-megteszi, mert nem is tudná máshogy, mert a legtöbb férfi kommunikációja olyan, mint egy villanykapcsoló, vagy I vagy 0. Ha egy férfi agressziv akar lenni, akkor vállalja a nyilt konfliktust, nem fél az összecsapástól, akár verbálisan, akár fizikálisan.

A nők ennél árnyaltabban intézik a dolgokat, ők a konfliktust, a nyilt összecsapást igyekeznek elkerülni, ehelyett "mosolyogva döfnek hátba". Talán úgy érzik, hogy igy nagyobb eséllyel győzhetnek a saját sérülés kockázata nélkül. Körmönfontak, ravaszak, ösztönösen értenek a lelki ráhatáshoz, és ezt férfiakkal is nőkkel szemben is használják is, néha anélkül, hogy tudatosodna bennük. A férfiakból ez hiányzik, ezért nem is érzékelik sokszor, hogy valójában a nők manipulálják őket.

Szerintem ebben nagy szerepe van az evolúciós fejlődésnek is, sok állatnál is a himekben eleve kódolva van a harc, a nyilt összecsapás, miközben nőstények szinte soha nem küzdenek szemtől-szemben az állatvilágban sem. Ez az emberben is benne maradt.

Meg amit irt valaki előttem, hogy a férfiak között sokkal több az erőszakos bűncselekményt elkövető. Igy igaz.

A férfiba ösztönösen is bele van kódolva, meg szociálisan is úgy van nevelve, hogy bátornak kell lenni, erősnek kell lenni, és vállalni kell a tettei következményeit.

Ezért mikor rossz dolgot csinál egy férfi, akkor nem gondlokozik rajta, hogy azt hogy tudja úgy kivitelzni, hogy ne legyen tetten érhető, és ne legyen felelősségre vonva érte.

A férfiakba bele van nevelve, hogy egyrészt van, amit meg kell tenned, másrészt vállalnod kell a felelősséget is a tetteidért. Lásd: hadsereg, ami pontosan ezeken az alapelveken működik, amiben a részvétel a férfiaknak századokon át kötelességük volt, mig a nők nem is vehettek benne részt.

De ha az öngyilkosokat nézed, azokon is látszik a különbség. Az öngyilkos nők jellemzően begyógyszerezik magukat, mert meg akarnak ugyan halni, de a következményt már nem akarják vállalni, csak fájdalommentesen elaludni.

A férfiak nagy többsége eközben felakasztja magát, vállalva a fulladásos halált, ami azért elég sz@r lehet, de férfiként bevállalják a tettük negativ következményét.

Evolúció, szocializáció

És ha a történelmet megnézed, ott is, ha egy férfi pl le akart számolni az ellenségével, akkor vagy párbajra hivta, ahol 50-50% volt az esély, hogy ő maga túléli-e, vagy, ha meggyilkolta, akkor egyszerűen, nyiltan tette, habár utána elfogták és kivégezték őt magát is érte.

A nők ezzel szemben orvul mérgeztek, és sokukat sosem kapták el érte, mert nem volt bizonyitható.

egyébként valaki itt irta, hogy a férfiak racionálisan gondolkodnak, a nők érzelmi alapon. És általánosságban tényleg hajlamoosak vagyunk ezt hinni.

De másfelől meg pont forditva van. A férfiakba belenevelik, hogy a hétköznapi életben nem kifizetődő , magas rizikóval járó eszményeket testesitsenek meg. Legyél hősies, legyél védelmező, legyél bátor, állj ki magadért, állj ki az elveidért, állj ki a jóért, akár az életed árán is. Ha nem teszed, gyáva vagy, férfiatlan vagy, puhap@cs vagy, nem érsz semmit.

Az ideális férfi nem a saját életben maradását, hanem a társadalmi rend, és nők és gyerekek életben maradását szolgálja.

A nők ezzel szemben mindig a saját életben maradásukra koncentrálnak, bármit is tesznek, és ettől nem válnak automatikusan erkölcsi nullává, csupán élelmessé.

Nézd a tündérmeséket, mit üzennek a lányoknak, és mit a fiúknak?

A főhősnő, nevezzük az egyszerűség kedvéért Hamupipőkének/Hófehérkének konfliktusa mindig arról szól, hogy a másik, gonosz nő megpróbál keresztbe tenni neki, és ezt ki kell védenie.

A gonosz mostoha lealázza, a gonosz mostohanővérek

kinevetik, a gonosz királynő megpróbálja háromszor is megmérgezni. A főhősnő mindig ártatlan, a másik nő gátlástalan szörnyeteg. A főhősnő sosem a saját erejéből küzd, hanem mások segitségével, tündérkeresztanyával, valambokkal, törpékkel "klikkesedik", és persze a végső megoldást a férfitól kaphatja meg

férfi főhős: alapállapotban herceg fehér lovon, ergo a jó külső meg a stabil háttér alapelvárás, de ezután még bizonyitania kell, meg kell küzdenie, klső segitség nélkül, önerőből a sokkal nagyobb-erősebb gonoszokkal, sárkánnyal, óriással, boszorkánnyal, mindvégig kockáztatva az életét és a saját testi épségét, de meg nem futamodva, bátran, erősen.

Ezeken az üzeneteken cseperednek fel a fiúk és a lányok kezdetektől.

Én pont az ellentéted vagyok; akkor sem lennék önszántamból férfi közelében, ha fizetnének érte. (Igen, ez magában foglalja a legtöbb férfi rokomomat is)

Amikor életem során új közegekbe kerültem, kivétel nélkül mindig fiúk-férfiak voltak a kegyetlenebbek, ők döntötték el, hogy kit kell megalázni, ki nem tartozik a közösséghez. És ja, volt pár lány, aki néha pletykált, vagy kibeszelt/csúfolt gyerekeket, de az, hogy általános iskolásként egyáltalán eljutottam arra a pontra, hogy azt akartam, hogy meghaljak, és erről fantáziálgattam, fiúk műve.

Gimiben ugyanez volt, csak már nem voltam az áldozatok között, hanem mások. Ami röhej, hogy az egyik ilyen naponta fiúk által zaklatott gyerek a facebookon rendszeresen osztogatott meg nőket lenéző, a nőkből viccet csináló videókat, szóval tényleg baromira bele van nevelve a fejekbe, hogy ha gyűlölni akarsz valakit, akkor az csak nő lehet....

Később volt egy évfolyamtársam egyetemen, az a tipikus "nem baratkozom lányokkal, mert túl sokat drámáznak, és úgyis hátba szúrnak" típus volt. Gondolom ismered a jelenséget...

A baráti köre egyik fiú tagjával dolgoztam, és ugye beszélgettünk néha, így szóba került a lány is, mint közös ismerős, akkor láttam, hogy hogy bánnak vele: a gyerek nekem rohogcselt arról, hogy milyen dagadt a lány, meg hogy a többi fiuval a csoport chatjeikben így utalnak rá: 🐷

(A csaj amúgy egy kicsit tényleg túlsúlyos volt, de max 70 kg-nak néztem, de látszott rajta, hogy ad a külsejére minden téren. )

Lehet erre mondani, hogy baráti viccelodes, de... Én nem tartoztam a baráti körükbe.

Másik eset másik lánnyal, és a fiú barátaival: a lány imádta őket, mindig ott volt nekik, de amint kiderul, hogy vannak futó kalandjai, megváltozott a lányhoz való hozzáállásuk, és ő lett a viccek és alázások csattanoja.

A későbbi munkahelyeimen nem volt sok alkalmam férfiakkal dolgozni, de amikor mégis volt 1-2 férfi kollégám, ők voltak a tipikus vicceskedő bigottak, akiknek aztán minden kisebbségről megvolt a véleményük (főként az, hogy manapság már nincsenek is elnyomva, hanem inkább ők az elnyomók.) És ők is abba a kategóriába tartoztak, mint az a gyerek, akit gimiben cikiztek: az ég világon minden vicces volt nekik, amit a nők csináltak.

Amúgy ez egy visszatérő séma a férfiaknál kortól függetlenül: mindenre van megjegyzésük, amit a nők csinálnak.

Kb egy férfi volt, akire tényleg azt mondtam, hogy bárcsak olyan lenne minden férfi mint ő: a nagybátyám. Aztán amikor a fia elballagott általánosból, és meglett élete első barátnője (aki 12 éves) visszatérő vicc lett neki, meg a másik nagybátyámnak, hogy milyen szerencsés, hogy tini lányokat nezegethet otthon mostantól. És ja, a tini lányok utáni mánia is elég elterjedt, szóval ez sem a semmiből jött.

Továbbá voltak férfi barátaim is, szóval ilyen tapasztalatom is van. Férfiakkal a barátságaim szinte mindig felszínesek voltak, nem mertem jobban belemenni a problémáimba, mert féltem, hogy akkor megunnak, vagy leráznak (ami megtortent még párkapcsolatban is :)) ugyanakkor én mindig meghallgattam őket. Féltem továbbá, hogy ha bármi olyat teszek, ami nincs rendben az értékrendjükkel, akkor úgy ellenem fordulnak, mint ahogy egymás ellen sosem fordulnának, mert erre is láttam példát nemegyszer. De az összes férfi barátom nyílt és vicces volt, szóval könnyű volt azt hinni, hogy tényleg jóban vagyunk.

A lányokról meg: igen, voltak lányok, akikben csalódtam, voltak lányok, akiket gyűlöltem, de az általuk produkált emberi romlottsag maximum abban merült ki, hogy bunkók és egoistak voltak. Ami ja, abszolút irritáló.

A férfi romlottsag pedig nyílt bigottsag, pedofília, vagy a pedofília viccnek tartása, kegyetlenkedesben lelt öröm.

Szóval nem. Az eddigi életem összes tapasztalata baromira nem azt mutatja, hogy jobb emberek lennének a férfiak.