Juan Gyenes fotóművész hogyan készített élete során 10 millió felvételt?

a 10 millió kép azért is furcsa egyetlen fotóstól, mert a 120+ éve működő Magyar Távirati Iroda fotó archívumában 2009-ben volt 13 millió fotó, ami évtizedek alatt többszáz fotóstól gyűlt össze. ugyanakkor ebben az archívumban valószínűleg nem is őrzik az összes elkészült képet, csak az adott fotózások legjobb képeit.

míg egyetlen fotós magán archívumánban az elrontott képek is ott vannak.

ettől persze nem teljesen lehetetlen, hogy valaki őrült sokat fotózzon. napi 550 kép (átlagban) egyáltalán nem lehetetlen. mondjuk egy sport, természet, riport vagy akár esküvői fotósnál esélyesebb ennyi kép egy nap, mint egy portré vagy tájfotósnál.

az 1 milliárd forintos számításod leosztva 50 évre csak évi 1,5 millió forint. azt azért nem annyira elképzelhetetlen kigazdálkodni. főleg, ha a ugye legalább ennyi bevételt is képes valaki elkönyvelni (akár fotózásból, akár bármi másból).

azt is vedd számításba, hogy Juan Gyenes (a Wikipédia alapján) a Színházi Élet című lap fotóriportere volt, majd a New York Times kairói tudósítója, aztán a Campua című lap munkatársa és a spanyol királyi család hivatalos fotósa is volt, még mielőtt saját fotóstúdiót alapított volna (amit mellesleg olyan emberek látogattak, mint Dalí, Picasso, Miró, Fudzsita, Karajan, Rubinstejn, Chaplin). vagyis ez nem csak arra ad magyarázatot, hogy miért fotózott olyan sokat, hanem arra is, hogy a filmet valószínűleg minimum jelentős részben nem a saját pénzéből vette, hanem a megbízóitól kapta, vagy legalábbis ők kifizették - akár a munkadíjba építve.

arról nem is beszélve, hogy az a magyar fotósoknál is nagy hagyomány volt a filmes korszakban, hogy a munkahely által adott filmből minél többet tudtak megspórolni az el nem rontott kockákon, annál több filmjük maradt a saját anyagaikra. több magyar fotós arról is beszámolt interjúkban és emlékiratokban, hogy míg a magyar lapok szűkmarkúan bántak a filmmel, addig a nyugati lapok sokszoros mennyiségű filmet adtak az itt készülő anyagokra. nem ritkán csinálták azt, hogy ezt is olyan óvatossággal használták, mintha magyar lapnak fotóznának, így több maradt meg nekik, amit aztán másra el tudtak használni - ezzel kvázi a nyugati lapok támogatták a privát alkotói projektjeiket.