Ti szoktatok adni az aluljáróban a gyermekvédelmis adománygyűjtőknek?

Csakis alapítványoknak (nem keveset, de ez relatív), vagy telefonhívással, akár többször is, de utcai kéregetőknek nagyon-nagyon ritkán adok.

Egyszer, 8-10 éve, Pesten a Ferenciek téri BKV-megállóban egy hajléktalan kinézetű utcai harmonikásnak adtam 500-at, mert nagyon jól uralta a hangszerét. Azóta sem láttam. Kár.

Pár éve a tetsvéremmel sétálgattunk amikor egy olyan 10 év körüli fiú a kisebb hugával kéregettek pénzt. A szokásos szöveg, hogy nagyon éhesek, a szüleik tojnak rájuk. Húgom megsajnálta őket, és szembe volt egy látványpékség ahová bement, vett szemdvicset, pékárut, üditőt. Bőven vett, akár másnapra is maradhatott volna egy reggelire. Amikor átadta a srácnak, hogy itt van egyetek, igyatok, a kölyök elkezdett ordíbálni a húgommal, hogy te ostoba mit nem fogtál fel? Pénz kell nem a szaros kajád!! Húgom alapból egy csendesebb, nyugodt ember aki mindent a szívén visel. Láttam, hogy sokkot kapott, mindjárt elbőgi magát. Én is végtelen türelmes nő vagyok, ha tehetem kerülöm a konfliktusokat. De ott akkor kibuktam. Rákiabáltam a srácra, hogy fogja be, és vegye le a hangját, főleg ha valaki segíteni akart neki. Majd még hangosabban kiabáltam, hogy miért nem áll elénk a gyerekek striccije aki kizavarja a kölykeit koldulni? Körülöttünk emberek lestek, volt aki megállt, hogy na erre ő is kíváncsi ki az az eszement aki koldultatja a gyerekeket. Nem jött elénk. Ott hagytuk a kölyköket. Na azóta megfogadtam, hogy tőlem soha senki nem fog adományokért kuncsorogni. Majd én eldöntöm kinek adok, kit támogatok.

Bevallom engem dühitenek az utcán kolduló adománykérők. Néha megkérdezném, hogy ők most önkéntes alapon csupa szívből kéregetnek vagy ezért fizetés jár. Ha igen, mégis miből kapnak pénzt, ha az adományt másra gyűjtik?