Szoktatok azon gondolkozni, hogy milyen fura, hogy vannak helyek, amiken úgy voltunk ott utoljára, hogy akkor nem tudtuk, hogy az lesz az utolsó?

Kísérteties, hogy ezt pont most kérdezed meg, mert én ma filóztam el ezen a témán, hazafelé a buszon :D Pontosabban nem csak helyekről, ahol utoljára voltam, hanem például, hogy vannak olyan régi ismerősök, akiket talán már soha többé nem fogok látni, és milyen durva, hogy az utolsó találkozásunkkor ezt még nem tudhattam. Vagy például, hogy gyerek -és tinikorunkban rendszeresen fociztunk együtt a bátyámmal, de aztán ahogy felnőttünk és különköltöztünk, hirtelen megszakadtak ezek az alkalmak, és az utolsó, a családi házunk udvarán játszott focimeccsünket biztos nem úgy zártuk le, hogy az volt az utolsó.

Valahol nekem amúgy szomorú ezekbe belegondolni.

Nekem nem csak ilyen,de pl,hogy "lehet most látom utoljára ezt az embert".

Pl egyetemen csoporttársakat,stb.

Miután végeztünk jó eséllyel sokukat soha nem fogom látni,pedig évekig minden nap láttam őket.

És mivel ugye nem mindenki egyszerre végez,így nem lehet tudni,nem-e utoljára láttad,stb.

Ez a helyszínekre is igaz.