Mi a véleményetek az életről?

Van, aki szerencseként éli meg, hogy él, s van, aki nem. Speciel, nem szeretek élni, mert amit ma "élet" fedőnéven fut, az minden, csak nem az. Naponta azon agyalni, hogy miként éljem túl a holnapot. Állandóan arra kuporgatni, hogy a következő dózis számla rendben legyen - mert ugye, mindenki tartja mindenkinél, mindenért a markát, (gyakran olyan dolgokért is, amiért a kisujját nem mozdította). -Ezt meg lehet tenni ebben az országban következmények nélkül - és meg is teszik egyesek. Non-stop azon agyalni, hogy holnap mit egyek - párhuzamban azzal, hogy az élelmiszer árak egyre magasabbak és az élelmiszerek tápértéke egyre alacsonyabb. Magyarországon ma a legjobb üzlet a szélhámosság és én nem szeretek ebben a szélhámos világban létezni, de ha kienne a fen innen akárhová, ott sincs ez másként, - nincs menekvés a média és a politika, illetve pénzvilág által szőtt hálóból. Akik ebben az országban körül vesznek, szinte mindet a zsigeri rosszindulat vezérel, - fizikai fájdalmat éreznek az emberek, ha azt vélik tapasztalni, hogy az ismeretségi körükből bárki is csak egy körömpiszoknyival többet tud felmutatni, viszi valamire, ami által előbbre tud jutni, minőségibb életet tud élni. Itt nem működik az, hogy ha valaki leleményesebb nálam, többet tud nyújtani, akkor megpróbálok felzárkózni hozzá és amennyiben ez lehetséges, többet nyújtani, - sokkal egyszerűbb alátenni, feljelenteni, tönkretenni, ellehetetleníteni. Ettől vagyunk magyarok, - semmi mástól! Rossz korba születtem, egy olyanba, ahol egyik jó tulajdonságom sem emelkedhet erény szintjére, - felejtős a becsület, a tisztesség, egyenesnek, tapintatosnak lenni pedig egyenesen emberiség elleni bűn már manapság. A járulékokat is vég nélkül számolatlanul, számolatlan alkalommal húzzák le az emberekről a semmire, - lásd nyugdíjjárulék, amit fizethetsz bármilyen szorgalommal, esélyed nincs rá, hogy valaha is élvezd. Az egészségügyet most nem is tárgyalom, - legyen elég csak annyi, hogy az egészségről szól a legkevésbé. Nem érzem jól magam abban, amit itt Magyarországon "életnek" becéznek.

Az élet egy szívás. Nem kértem, csak kaptam. Ezért is szívás.

Vannak akik érthető módon élvezik és örülnek neki, másoknak meg pokol. Embere válogatja. Sokatmondó hogy hány öngyilkod vagy legalábbis azt megkísérlő ember, depressziós, kábítószer vagy alkoholfüggő, örökszűz, mélyszegény, stb. ember van és akkor még a gyógyíthatatlan betegekről, lelki sérültekről, nyomorékokról, összes családtagjukat elveszítőkről stb. szót sem ejtettem.

Én amit eddig tapasztaltam, az hogy nagyon fájdalmas tud lenni az élet, főleg ha az ember még lelkis is, azt tapasztaltam h megszeretsz embereket (gondolok itt most baratokra) aztan a végén ott hagynak, nem lesztek örökké barátok, es egyszer csak minden egy emlék lesz, soha tobbet nem lesz semmi a régi, bármennyire is hiányoznak az embernek. Vagy a lehetetlen álmok, az ha valaki tetszik de elerhetetlen, ha valamit nagyon szeretnél teszel érte de akkorse megy, lényegében nem is az élettel van problemam valójában, hanem az emberekkel. Sokszor bele gondolok abba hogy valamikor csak 1 ember kell az eletedbe,es teljesen meg tud változtatni mindent. Vagy ha pl akkor valaki olyannal jottel volna ossze, most ki tudja milyen lenne az eleted, vagy hol tartanal. Nekem eddig az a velemenyem az életről, hogy valamilyen szinten igazsagtalan, es arrol szol hogy az emberek egy jobb életről almodoznak, mikozbe tudjak hogy sose lesz olyan eletuk mint amilyenrol almodnak, pedig mennyivel boldogabbak lennenek. De vannak olyan pillanatok is mikor az élet szép es jó, csak sajnos több a rossz dolog az eletemben mint a szep.

Utolso vagyok. Sajnos en nem érzem jol magam ebbe az életben amit itt elek, de remelem ez változni fog idovel.