Normális, hogy egy pillanatra megkönnyebültem amikor megtudtam, hogy a nagybátyám halt meg, nem pedig a valamelyik kutyánk?

Nem tudom, milyen viszonyban voltatok, illetve a kutyákat milyen gyakran láttad, de azért ez eléggé torz személyiséget takar.

Kérlek, tedd meg azt a szívességet a társadalomnak, hogy innentől emberekkel nem lépsz kapcsolatba! Jobb lesz úgy mindenkinek.

Azzal is komoly gondok vannak, aki szerint ez tök normális. Ja, csak a nagybácsi patkolt el? Még jó, hogy nem a Morzsi.

... és ennek még szavazati joga is van.

Nem tudom, hogy normális-e vagy sem, de szerintem az emberi agy képes fuggetleniteni magát olyan emberektől, akikhez nem fűzik érzelmi kötelékek.

Pl egészen konkrétan százezrek posztoltak a neten sírva amikor megtudták hogy meghalt tony stark az új bosszúállós filmben, hiszen évek alatt közelinek érezték a karakterét magukhoz annak ellenére, hogy nem is létezik a valóságban, de garantálom, hogy ezeknek az embereknek a nagy része simán atporget híreket arrol, ha lebombaznak egy várost keleten, vagy ha történik valami halálos katasztrófa az országukban.

Azoknak az elvesztése fáj, akikhez fűznek érzelmeink, ezen pedig nem tudunk változtatni, neked pedig ráadásul ez volt az ösztönös reakciód, és rögtön utána a tudatod bekapcsolt, hogy "hoppá, biztos hogy oké, hogy így érzek?"

Szerintem az...

Viszont ha azt mondanád, hogy ha választanod kellett volna, hogy ki haljon meg; a nagybátyád, vagy a kutyád, és akkor is a nagybátyádat választottad volna, na akkor az már probléma lett volna.

Mórickát az igazgató kéreti az irodájába. - Moriszka, van egy rossz és egy jó hírem, melyikkel kezdjem?

- A rosszal.

- Meghalt a nagybátyád, de a Morzsi él.