Mi volt neked 2019?

"Milyen volt?": változatos, sok dologban magamra, azaz a hibáimra való felfigyelésről szólt, volt benne kellemes találkozások, kapcsolatkiépítési próbálkozások. Összesítve jó.

"Mit értél el az idénre kitűzött céljaid közül, és mik azok, amiknek megvalósítása 2020(21, 22...)-ra csúszik?": elvégeztem egy képzést sikeresen, azonban ezt nem tudom (még) kamatoztatni, mint ahogyan azt gondoltam. Erre figyelnem kell, mert sokat költöttem rá, nem akarom veszni hagyni.

"Milyen újdonságot próbáltál ki idén?": ismerkedést, kapcsolatfelvételt, tanulást.

"Mi volt a legnagyobb dolog, amit elértél?": emberi életre való odafigyelés (ezt csak én értem, mit is gondolok e mögött).

"Milyen kalandokban vettél részt?": szemezés idegennel, a képzésből adódó gyakorlat kipróbálása (ez is egy kaland volt nekem).

"Ezeken kívül mi ugrik még be, ha visszanézel az elmúlt 360 (és fél) napodra?": egy régi vágyam ismét nagyon az érdeklődési körömbe került, ami még nem valósult meg. Ezt szeretném már, hogy megtörténjen. E mellett sok ember (munkatárs) ment el a környezetemből.

Szalagavató, keringő, after, ballagás, pályaválasztás, nyelvvizsga, érettségi, bankett, felvétel, utazások, gólyatábor, új szak, új nyelv. Volt, aki kisodródott az életemből, s volt, akit csak most ismertem meg. Új hobbiba kezdtem, és régebbiekbe mélyedtem bele. Rengeteget tanultam.

Volt, ami nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, pont így év végére; nem így szerettem volna befejezni. De így igazából jobb is, szóval nem panaszkodom. Jó év volt, eseménydús!

Az biztos, hogy ideig életem legváltozatosabb éve volt! Belegondolva lényegében folyamatosan a komfortzónámon kívül tartózkodtam, és ez azért nekem már túlzás. Az egyik következménye az, hogy mostanában nagyon kevés társas kimozdulásra vágyom és ahol valaki nálam aludna / én aludnék máshol / túl sokan lennénk stb-stb, tehát ahol még a szabadidőmben is a komfortzónámon kívül lennék, elkerülöm, lemondom.

A végén járok egy OKJ-nak, elkezdtem estin a 2. diplomámat.

5 munkahelyem volt idén, úgy néz ki, de egyelőre csak úgy néz ki, hogy mostmár a tanulmányaimnak megfelelően dolgozhatok végre! Végre olyan munka, ami nem "betanított", amiben fejlődni lehet, változatos és jövőképet ad. 1-2 hónapon belül derül ki, hogy beválok-e, illetve nyilván, hogy nekem is tetszik-e a dolog.

A karrierépítésről, szakmai állás kereséséről, tanulásról szólt az egész évem.

A céljaim elérése érdekében olyan bátor voltam, mint eddig soha. Szembeszálltam emberekkel, véleményekkel, kockázatokat vállaltam. Nagyon küzdöttem.

Viszont kb. ősszel csak a rohamosan fogyó pénzemet láttam, Apummal a sok konfliktust, a rettentő kevés szabadidőmet és gőzöm se volt, lesz-e gyümölcse a törekvéseimnek.

Olyan rosszul voltam, hogy szétvertem itthon néhány dolgot.

Amit nem én vertem szét, az magától ment tönkre (mert régi / ócska) illetve sok háztartási gépem matuzsálemkorú.

2020-ra azt várom, hogy tényleg meg tudjak tapadni a szakmában és pénzügyileg lábra álljak (mert jelen állás szerint előfordulhat, hogy a diákhitel lehetőségével kell éljek, hogy kenyeret egyek).

Ezek után jöhet a lelki regenerálódás, utána lassanként egy párkapcsolat... (ez utóbbi mindenképp az első után kellene jöjjön, úgy érzem és úgy gondolom).