Ha valaki alapvetően tehetséges, de valami miatt nem tudta kibontakoztatni tehetségét, és 30 évesen nekiáll, hogy dolgozzon ezen, ő még viheti valamire, vagy már késő?

Attól függ, hogy mi az a valami. Kiváló cukrásznak lehet lenni nulláról 5 év alatt. De pl a hegedülést nem tudja bepótolni, azt 5 éves kisgyerekként kell elkezdeni.

Hát, én elég sok pályamódosítást láttam már magam körül, emberek, akik 30-40-50 évesen ismerték fel magukban a tehetséget ebben-abban és lettek sikeresek a szakmájukban. Az alap, hogy lehetőleg legyél "szerelmes" abba, amit csinálsz. Egyébként felnőttkorban sokkal gyorsabban meg lehet tanulni hegedülni, mint ötévesként (van hegedűtanár a családban, aki tanított már kicsiket, nagyokat is kezdőként). Az egyedüli gátja a hegedűművésszé válásnak az, hogy a zenesulis tanárok többsége nem hajlandó velük foglalkozni. De a különféle médiumok is fel szoktak kapni embereket ilyen sztorikkal, hogy kitanultak ezt-azt, dolgoztak valamennyit benne, aztán átképezték magukat és sokkal sikeresebbek lettek. Nincs ebben semmi meglepő, ha azt nézzük, hogy mennyi rálátással bír egy fiatal, aki benne van a pályaválasztási hajrában, túl van terhelve az iskolában? Hol van ideje, ereje arra, hogy a saját tehetségét kutassa? Az oktatási rendszer egyáltalán nem támogatja ebben, a pályaválasztási felkészítés pedig tragikusan hiányos. Nem csoda, hogy egy csomóan megbánják a döntésüket és kényszerpályákon mozognak egész életükben. Ettől sokkal jobb lenne, ha mernének váltani és olyan szakmákat választanának - már felnőtt fejjel - amiben meglátják az örömöt és izgalmat. Globálisan ez sokkal jobb, hiszen kevesebb stressz, több sikerélmény, ebből következően jobb egészség és lelkiállapot... Abba is gondolj bele, hogy sokan 30 évesen jönnek ki az egyetemről, akkor hol lenne késő ugyanebben az életkorban új irányt venni?