Miért teher maga a létezés az ember számára?

Nekem az alábbiak:

- család

- barátok

- kutyák

- utazás, túrázás

- extrém sportok

- korcsolya

- úszás

- egyetem

- új nyelvek tanulása (angol és olasz C1 már rég megvannak)

- filmezés

- sorozatok

- írás

- olvasás

- a lehető legtöbb helyre eljutni

- levelezés

- új programok és kalandok átélése

- levelezőtársak

Ezek a fő dolgok, de az élet legapróbb dolgaiban is próbálom a legnagyobb értéket meglátni, ilyen például a kávé.

Én úgy gondolom, hogy amikor megszületünk tiszta szívvel élünk, meg van bennünk a kíváncsiság és az, amit a felnőtt naivitásnak nevez, pedig nem az. Annál sokkal több és érdemibb.

Az idő előrehaladtával pedig ezeket a tulajdonságokat elveszítjük. Az addig színes világ beszürkül. Igaz vannak örömteli napok, de korántsem olyanok, mint amilyenek gyermeki szemmel voltak.

Rádöbbenünk a Világ gonoszságaira, hogy az esetek többségében valójában nem is a jó nyer. Nem lehetünk azok, akik szeretnénk, mert a társadalom elítélne. Ezért magunkba fojtjuk vágyainkat, érzéseinket.

Az évek alatt megsebződünk, az elfojtásból és az újabb problémákból adódó terhek még inkább csak mázsás súlyokként rakódnak ránk.

Így megy előre az ember és így lesz terhes az élet.

Csak amiatt van értelme élni, hogy másoknak ne okozzunk még nagyobb fájdalmat.

Van egy jó könyv: Georges Minois: "Az életfájdalom története".

Időszakonként ez kialakul az emberben, befolyásolja sokminden, pl.: az adott kor, a személyiség, stb.