Van itt valaki akinek volt, vagy szokott pánikrohama lenni?

Hát dokinál nem voltam, de szerintem volt nálam ilyen pár hónapja életemben először. Többször is.

Kilátástalanság, depresszió, sírógörcs kíséretében, amikor konkréten csapkodtak a rosszabbnál rosszabb gondolatok a fejemben és végül szerintem pánikrohamba ment át az egész. Szorított a mellkasom, hiperventilláltam meg ilyenek. Szerencsére édesanyám a közelemben volt, hogy megnyugtasson és olyan 5-10 perc alatt abbamaradt. Most már talán valamennyire jobban kezelem a dolgokat, változtattam egy-két dolgon és utóbbi időben nem fordult elő, erősebbnek érzem magam lelkileg.

F/30

Én nemrég ismerkedtem meg vele. Karműtétem volt pár hónapja amit úgy néz ki elszúrtak. Rohanás más orvosokhoz vizsgálatokra mindenhova kemény pénzeket fizetni. Egyenlőre úgy néz ki hogy van esély a javulásra. Max 2 órát tudok aludni egyben aztán járkálok majd visszaalszom. Nem tudok enni.

Ha elkap a roham akkor kész. Bevizonálom hogy örökre így maradok elveszítem a munkám felmegy a pulzusom és teljes kilátástalanság.

A kislányom és a feleségem miatt kapom össze magam és próbálom kiemelni magam a teljes reménytelenségből. Kb 1 órát szokott tartani. Ha van rá lehetőségem akkor gyorsan elfoglalom magam kitakrítok elmosogatok ilyesmi. Ezek enyhítik.

Nem tudom ez mennyire számít annak,de nekem az alvással voltak gondjaim egy időben.

Nem tudtam elaludni soha rendesen. Ha már majdnem aludtam felriadtam, hogy nem kapok levegőt vagy, hogy nem dobog a szívem. Ezután kellett 5 perc mire meg nyugodtam és újra megpróbáltam elaludni. Egy éjszaka ez előfordult hatszor, hétszer.

Ha jól emlékszem ez egy évig tartott napi szinten. Ezután kaptam egy kiskutyát a szüleimtől és az első naptól fogva vele aludtam és megszünt az alvási pánikrohamom(egy pszichológus ismerős szerint az volt) azóta egyetlen egyszer sem fordult ez elő, amióta velem alszik a kutyám. Már több mint egy év eltelt azóta.