Mit érdemes olyan embereknek mondani, akik azért néznek le, mert nem kétkezi munkát, vagy gyári munkát végzek, hanem elemző vagyok és irodában dolgozom?

Szerintem ezért nem néznek le senkit. Amúgy ha ez az elemző csak egy fancy titulus, közbe meg 8 általánossal ülsz egy lyukban és egész nap csak számokkal dolgozol az tényleg elég uncsi lehet.

Egyébként meg miért nem mondod nekik, hogy egy légkondis szobában lógatod a lábad egész nap és még fizetnek is érte, így máris sokkal jobban hangzik. :D

Tapasztalatból mondom, hogy nem tudsz ilyenekkel vitázni. Sajnos nekem pont a szüleim ilyenek. Konkrétan megmondták, hogy a tescós kasszásnak nagyobb a felelőssége, mint nekem, aki egy nagy gyógyszercég top ügyfeleivel tárgyal és tartja a kapcsolatot. Mert szerintük, a kasszában mindig toppon kell lenned, ha rosszul adsz vissza, rajtad verik le stb, míg én csak emailezek, mi olyan nehéz van abban, még csak nem is kell azonnal válaszolni rájuk, mert előtte kávézgathatok is stb.

Szerintük nekem kéne annyit keresnem, mint a tescós kasszásnak és a kasszásnak annyit, mint nekem. Szerintük egyébként a fizikai munka a nagybetűs munka, irodákban csak ülsz a gép előtt és létezel vagy kávét főzöl és ennyi. Fel vannak háborodva a világra, amiért ők keveset keresnek, vérig vannak sértve, hogy anno elmentem egyetemre, azóta az orrom alá dörgölik, ha valamit nem tudok, hogy "na, akkor minek van diplomád?", akkor is, ha semmi köze a területemhez.

Hiába érvelsz nekik, nem értik. Az ilyen emberek olyan mélyen vannak a saját kis életük siratásában, hogy az egyetlen elégtétel nekik az, ha lekicsinylik mások munkáját, hogy attól pillanatnyilag kicsit jobban érezzék magukat. Mindenki mást hibáztatnak a körülményekért, miközben ők soha semmiért nem felelősek. Ne mondj nekik semmit, max annyit, hogy "nagyon jó neked, hogy neked ilyen felelősségteljes és hasznos munkád lehet". Nem fogják tudni hova tenni. De vitatkozni, érvelni nem kell, nem értik meg.

Apám mondása volt:

"tanulj, mert te dolgozni nem fogsz soha"

Magyarul a munka az csakis a kétkezi munka, aki meg tanult ember az nem dolgozik. Már egyetemen is megkaptam, hogy csak a gép előtt ülök, mindig játszom, mindig ráérek. Az, hogy éppen leadást rajzolok Archicadben, az neki "játék".

Amúgy én azt vettem észre, hogy ha normálisan állok a "kétkezi munkásokhoz" akkor ők is normálisan állnak hozzám.

Én sok alvállalkozónak, vagy az ő emberekinek segítek számomra apróságokban, kiszámolni dolgokat, leérni adatokat, szerződésben, e-naplóban, ilyesmiben segítek nekik. Így rögtön másképp állnak hozzám, hiszen látják, hogy ami nekik "nagy munka" lenne, az nekem elég hamar megvan. Fordítva pedig kaptam már segítséget is mert n meg kétkezi dolgokban nem vagyok jó.

De dolgoztam még diákként gyárban. Ott is eleinte ellenségesek voltak. Meg szapulták az egyetemistákat. Aztán amikor látták, hogy ugyanúgy dolgozom, nem "nagyzolok" és ugyanúgy elbeszélgetek velük, akkor idővel befogadtak és jól elvoltunk.