Mindenhez érteni akarok. Elég egy élet a világ összes szakmáját/tudományát kitanulni/megtanulni?

Nem elég egy élet, és valamit nem is lehet tanulni hanem fizikai-szellemi adottság kell hozzá.

(zenészeknél, művészeknél kell ilyesmire gondolni)

Én biológiát tanulok, szeretnék majd a későbbiekben jobban belelátni ezen az amúgy borzalmasan összetett és kiterjedt tudományágon belül bizonyos tudományterületeket jobban megérteni.

Illetve szeretnék idővel némileg jobban érteni bizonyos kétkezibb, műszakibb szakmákhoz is.

nem megélni akarok majd belőle, de érteni hozzá valamilyen szinten.

Ilyen pl az elektronika, vagy pl a heggesztés.

Zavar hogy mindenben szakikra vagyok utalva, és ezért állandóan fizetnem kellene majd.

Amit önmagadnak csinálsz azt egyrészt ingyen csinálod, másrészt ha elszúrod az ingyen lett elszúrva, és nem fizettél az összegényolt munkáért senkinek se.

Ja, meg rendesen angolul.

tudományos életben nem opció hogy megtanulsz-e angolul vagy nem.

Ezért zavar hogy az iskolában a kávészüneti csevely szintjéig jut el max az ember.

Baromi jó dolog hogy mindenki képes ma már útbaigazítani egy random külföldit az utcán, vagy képes értelmezni egy windows hibaüzenetet, vagy elolvasni egy angol nyelvű étlapot ha az Adrián nyaral, de ez kevés.

Élő beszédet borzalmasan kevesen tudnak valóban magas szinten művelni, de még a választékos szövegalkotás is ritka.

Nem tudom hogy fogok rendesen megtanulni, de nekem úgy tűnik hogy csak idegen nyelvi környezetben lehet hatékonyan nyelvet tanulni.

Hm.

1000 éve még lehetett.

De manapság mar nem.

Pl. Ha akarsz ahhoz is erteni hogy tudod fejből a Pi osszes számjegyet...

Tudni a Pi összes számjegyét nem szakma.

Mint ahogy pl az se szakma, hogy ismerjek minden homokszemet a világ minden tengerpartján.

De az utolsó egy fontosra hívta fel a figyelmet:

A polihisztorság úgy tűnt el a világból, hogy egyre több lett az össz ismeretanyaga a világnak.

1000 éve valóban élhetett olyan egyházi személy (mert hát kvázi egyházi kiváltság volt olvasni) aki tényleg minden tudományterületben az akkori lehetőségekhez és eredményekhez mérten képzett volt.

Ismert latinul 200 növényt (természetesen nem a mai nevezéktan szerint, hanem a konyhanyelvi nevüket, amiket már a rómaiak is használtak).

Ismert 20-30 természetben megtalálható vegyületet, mint pl különféle karbonátok, ásványok, kristályok, esetleg még olyasmiket is mint hogy miből áll a királyvíz.

Ismert néhány ókori írót, olvashatta őket eredetiben is, ismerhetett egy-két arab szöveget is.

Akkoriban jellemzően a nyelvtudás volt a műveltség fokmérője.

És ennyi. Mert ha oldalszámra mérnénk az akkori világ teljes tudását, az töredéke lenne bármilyen nagyon specifikus modern tudományág teljes tudásához képest is.

Pl fogadok hogy az emberiség összes írott forrása kevesebb leírt szóból állt 1000-ben, mint amennyi szóból áll az 1950-től napjainkig publikált összes űrkutatással kapcsolatos publikáció.

És ez csak egy tudományág.

Szakma/tudományt irt.

Tudomany pl a pi-vel valo számolás, es akkot hs nem tudod a pi összes számjegyet, mar nem is 100% a tudas .

Nyilván egy nagyon lesarkitott peldat irtam, de latszik belole a dolgok nagysága.

Naná, hogy 'meklehet' tanulni.

Mekk Eleknek ment, de nehezen, kedves gyermekem.

Ezzel lett mekkmester.