Amikor megyek az utcán és látom, hogy a nők mosolyognak rám?

Mondjuk én öreg papàkkal szoktam így jàrni, hogy csak udvarias vagyon vagy elözékeny vagy mosollyal elfogadom, hogy előre enged az ajtón, màr egyböl azt hiszik akarok valamit tőlük.

Múltkor mamàm miatt hallgattam végig egy közterületi rendezvenyen egy citerazos papàt, mosolygok kinomban rà ugye, az elöadas végén meg ott sündörgött körülöttem engem lesve kispécizve

En mondjuk az vagyok aki altalaban kinbol mosolyog az emberekre incidensek megelözése végett. Pl amikor penztarnal kell sorakozni alig ferünk el es ne erezze hogy a sarkàra àllok vagy furakodni akarok,(vagy ne lassanak bunkonak ha be akarok menni egy ajton hogy ra se nezek hogy pont ö is odatart,stb) szoval mielött barki leorditja a fejem jelzem egy mosollyal hogy békével jöttem

Ez nalam kényszeres sajnos. Pl ha bejön a fönök tudatlanul szabalyosan elkezdek örülni, mintha vàrtam volna beszélni, tiszta kinos az egész viselkedésem néha.

Vagy jön egy szerelö es ugy érzem mintha muszaj lenne kedvesnek lenni különben lehuz kamu dumakkal. Meg stb