Van itt olyan ember, aki élt már kommunaszerű közösségben, vagy szeretne majd?

Gondoltam rá, nagyon szerettem volna és még most is nagy álmom. DE! Nagyon nehéz téma, Magyarországon csak a Krisnások jutnak eszembe, az ő vallási nézeteikkel nem tudok azonosulni. Hippi kommunák többnyire nem hosszú életűek, mert egy kommunában való létezés kb. ugyanannyi munkával jár mint jelen társadalmunkban való normál létezés, maximum kisebbek az igények és igazságosabb a javak elosztása, bár ehhez minden egyes tagnak el kell jutni egy bizonyos bölcsességi szintre, amire megint csak semmi garancia. Számomra egy buddhista gondolkodáson alapuló kommuna az ideális gondolat, viszont ez már eleve hülyeség, mert a buddhisták vagy világi életet élnek vagy szerzetes közösségben élnek, amik adományokból vannak fenntartva így önellátónak semmiképp nem nevezhetjük, hiába ténykednek sokat, még a tibeti lámák is erősen függnek a közeli hentes bűnös életmódjától... Szóval ha kommunát szeretnék, azt már csak úgy tudom elképzelni mint ami fenntartja magát valami a társadalom számára hasznos tevékenységből, de nincs elszigetelődve. Mert mi van ha valaki megbetegszik? Nem biztos, hogy gyógynövényekkel és alternatív gyógymódokkal minden betegséget meg tudunk gyógyítani, akkor pedig nem árt ha van tb-nk.

Ha pedig egy olyan kommunában kell megtanulnod élni, ahol össze kell csiszolódni az embereknek az együttéléshez és fenn kell tartani magunkat, kötelességek vannak és még legálisan is szeretnénk létezni. Akkor adott az irány, itt és most elkezdesz önismeretet gyakorolni, ha esetleg lesz valami ebből a közösségből valaha, nem a nulláról indulsz, ha nem, akkor is könnyebben megtalálod a helyed a világban.

Példák:

Charles Manson család, izraeli kibucok.

Az a baj, hogy ezek a közösségek egy idő után mind elfajulnak. Akár egy keresztény közösség is. Nem működik ez a dolog.(valószínűleg az ember természetéből fakadóan)