Ti hazajárnátok a helyemben vagy sem?

Kollégista vagyok az egyetem városában, nagyjából egy órára lakom otthonról. Eddig mindig hazamentem péntekenként, majd vasárnap mentem vissza, viszont egyre inkább gondolkozom rajta, hogy inkább maradnék a hétvégére is.

Ami miatt szívesen maradnék a koliban az az, hogy hiába lakom közel azért mégis macerás állandóan utazgatni. A vasárnapom emiatt nagyjából ki is esik, mert mire összekészülődök mindennel (ruhák, kaja stb.), rendbeteszem magam (hajat mosok stb.) és eszek, addigra már indulhatok is vissza. Hazafelé pedig szintén ez megy, összepakolok, hurcibálhatom magammal a nagy táskát/bőröndöt az egyetemre, siethetek a buszra, majd a vonatra és este 9-re érek haza. Otthon nem is tudok normálisan tanulni, mert vagy jön hozzánk valaki vagy menni kell valahová és őszintén megvallva nekem sincsen hozzá sok kedvem vagy motivációm, mert rajtam kívül mindenki másnak csak a pihenésről szól a hétvége. Ráadásul nem is történik semmi érdemleges, ami miatt azt érzem, hogy tényleg haza szeretnék menni, tehát nincsen semmilyen tartalmasabb program vagy hasonló, csak szimplán otthon vagyok és ennyi.

Ugyanakkor annak örülök, hogy otthon végre van saját szobám abban a néhány napban és nem kell mással osztoznom. Sokkal jobbak a körülmények, normálisabb környezetben vagyok, csendesebb, kényelmesebb. Hülye példának tűnhet, de például nagyon örülök annak is, hogy otthon fürödhetek, mert az egyetem városában borzalmas a víz (vagy csak én nem vagyok hozzászokva) és kikezdi a bőrömet (csípi, kiszárítja, viszket tőle). Otthonról szoktam kaját is vinni a hétre (a koliban katasztrofális főzni), illetve a szennyest is mindig hazahordom mosni (a mosási lehetőség sem különb, jó ha egy mosógép működik az egész épületben).