Mennyire hazaszerető a mai magyar ember? Háborúba menne az országért, ha felbujtják? (Elméleti kérdések)
Nincs is jobb, mint hajnali 1-kor a világháborúról olvasni, viszont ez azzal jár, hogy mindenképp belebotlok a Trianonba és felidgesítem magam. Sokat lehet vitatkozni a dolgon, lehet minden oldalról érveket mondani, de végül minden indok ide vagy oda a trianoni ország vagdosás páratlanul kegyetlen, kíméletlen és igaszságtalan a történelemben. Jó pár külföldivel beszéltem erről és úgy látom egyre több ember gondolja át újra a dolgot most, hogy lecsengett a háborúk utáni düh nagyja, és egyre többen értenek egyet. De ez most nem erről szól. Ez csak háttértörténet. (Megkérnélek titeket hogy NE offoljatok és kezdjetek válaszolni/vitázni a Trianonról, nem csak felesleges és további veszekedést szít, de nem is erről szól a kérdés, csak emiatt tettem fel magamnak majd itt a kérdést.)
A lényeg hogy nem vagyok különösebben nacionalista, nem vagyok igaz hazaszerető magyar, olyan hamar el akarom hagyni az országot, ahogy csak lehet. És hallani sem akarok arról, hogy a Trianon során elvett részeket (és családokat) újra leszakítsuk az országaikról és újra szenvedèst generáljunk az ott lakóknak.
De le sem tagadhatom hogy nagyon frusztrál az egész igazságtalanság, hogy soha egy felelős parti sem lépett vissza és mondta azt, hogy “talán hibáztunk”. Nem akarnék semmilyen kárpótlást, csak hogy ismerjél el (és be) a dolog igazságtalanságát és a létezését, ne tegyenek úgy, mintha ez egy nem létező probléma lenne. Engem ez is kielégítene. De nem kaptuk meg, és valószínűleg nem is fogjuk. Ez pedig bosszantó. Mondhatni forr a vérem a dologtól (milyen kifejező a nyelv).
És végül itt jön be a kérdés:
Én vagyok hazaszeretőbb / büszkébb magyar mint ahogy gondolom? Vagy a többi magyar is így van ezzel?
A Trianon hozza elő a legtöbb reakciót a legtöbb magyarból, ahogy eddig láttam. És én a többi emberen is az enyémhez hasonló reakciót láttam. Nektek mi a tapasztalatotok? Ti, magyarok,hogy álltok a dologhoz?
Azon is gondolkoztam hogy ha egy elég okos és manipulatív ember kerülne az ország élére és háborút akarna szítani, akkor tökéletes alapja lenne hozzá - pláne ha tényleg sok magyarnak érzékeny ez a téma. Én marhára utálom és ellenzem a háborúkat, de beismerem, lenne olyan beszéd ami tudna fordítani egyet a gondolkodásmódomom és elérné, hogy “ki akarjak állni magamért és a nemzetemért”, és abszolút az igazságtalanságokra épülne. (Nem mondom hogy teljesen jogos lenne, csak hogy lenne olyan jól megírt, manipulatív beszéd ami ezt érné el nálam.)
Ti ehhez hogy álltok hozzá? Képes lenne a megfelelő ember a megfelelő beszéddel akár háborúba is vinni titeket? Szerintetek az átlag magyart képes lenne?
Újra, mindez csak elméleti. Ezek “Mi lenne, ha...” forgatókönyvek.
Na meg kíváncsi vagyok a véleményetekre és tapasztalataitokra azzal kapcsolatban, hogy mennyire hazaszeretőek a körülöttetek lévő magyarok.
Ne kezdjétek a Trianont boncolgatni. A Trianon csak inspirálta a kérdéseket, illetve úgy jön fel, mint egy lehetséges motíváló ok egy “mi lenne ha” helyzetben, ami esetleg háborúba vinné az embereket (vagy sem). Ez a kérdés NEM arról szól hogy igazságos-e a Trianon vagy sem vagy hogy mit lehetne / kéne vele kezdeni. Ha mindenképp beszélni akartok erről akkor keressetek egy ezt tárgyaló fórumot vagy kérdést, vagy maximum üzenetben írjátok le, ha tényleg ki kell adnotok magatokból. Ne kezdjetek el nyíltan vitatkozni a Trianonról, akármilyen nagy is a kísértés. Ha az én álláspontomhoz van hozzáfűznivalótok, akkor mint mondtam, privátban. (Ezt le kellett írnom mert gyakorin hajlamosak egyesek tök másra válaszolni, mint ami a kérdés, én viszont a feltett kérdésekre szeretnék válaszokat kapni...)
Előre is köszönöm, ha válaszoltok.
válasza: válasza: válasza:Csak a fő kérdésre válaszolva:
Otthon lengetni a zászlót-, lejárató politikai gyűlésekre járni-, a hétköznapi életben keverni a ×t, de ha háborúba kellene menni, azt már nem.
válasza: válasza: válasza:Egyetértek is veled meg nem is. (Ez egy kicsit hosszú lesz, bocs)
Mint civil (aki hadköteles se volt már) rendkívül tisztelem a katonákat (persze nem a pszichopata fajtát aki élvezi ha öldökölhet). Szoktam hallgatni podcast-okat (pl. Jocko Podcast a YouTube-on) amelyekben leszerelt amerikai katonák szólalnak meg, mesélnek történeteket, beszélnek arról mennyire összetartó és bajtársias volt az ő szakaszuk, mindig számíthattak egymásra és hogy pl. 9/11 után (az ő "Trianonjuk") milyen sokan tudták hogy itt az idő jelentkezni katonának (mint ahogy a kérdező kéri hogy vonatkoztassunk el a kérdés kedvéért Trianonról én is kérem hogy tegyük most ugyanezt 9/11-ről és hogy vajon ki a hibás érte). Beszélnek persze a rosszról is, sokan közülük elvesztettek már testrészeket, bajtársakat (volt aki önként rávetette magát(!) az éles robbanószerre ezzel megmentve 3 másik bajtársát - RIP Mike Monsoor).
Az összes ilyen veszteség ellenére valahol irigylem őket, inspiráló dolog hallgatni hogy ők találtak egy olyan magasabb célt, ügyet amely annyira(!) fontos a számukra hogy készek lettek volna meghalni érte, mert véleményük szerint ez azt is jelenti hogy odahaza a saját szeretteik biztonságát is garantálják azzal amit csinálnak (hogy mennyire van igazuk arról most tényleg vonatkoztassunk el, nem az a lényege annak amit most írok). És tudják hogy a mellettük menetelő bajtársuk is így érez. És persze, mint férfi látom hogy a halállal való szembenézés és küzdés egy magasabb cél (a saját "törzsük" biztonságban tartása) érdekében egyfajta "férfivá válási rituálé" ha úgy tetszik az ő körükben.
És itt jön a képbe a kérdésed.
Hidd el, szeretnék olyan ország polgára lenni amelynek a vezetősége megüti a szememben azt a mércét hogy ha mondjuk holnap valaki egy Boeing 737-est vezet neki a Parlamentnek az első sokk után az legyen a reakcióm hogy irány a toborzóiroda. Hidd el, szeretnék egy olyan ország polgára lenni amelyről tudhatom nem csak azért küld a frontra mert a magyar diplomácia megint valamit elgányolt és nem is azért hogy politikai bábuk legyünk hanem nyomós okkal (nem, az olaj miatt se). Szeretnék úgy bízni a kormányban, a honfitársaimban, a bajtársaimban (adott helyzetben benned is) hogy az életem is kockára teszem értetek mert mind tudjuk ugyanaz a célunk és ugyanezt megtennéd te is értem. Szeretném ha biztos lehetnék abban hogy ha bármi sérülés ér (testi vagy lelki) az ország kiemelt fontosságot tulajdonítana a visszailleszkedésembe, tekintettel arra mit kockáztattam és/vagy áldoztam. Szeretném ha az otthoniak megértenék és értékelnék az efféle áldozatokat egy ilyen helyzetben. Továbbá szeretném ha ez nem max. egy jól hangzó választási szövegnek lenne hihető hanem reális lehetőség lenne előttünk.
De nem merném. Inkább vinném a családot máshova. Az országot ahogy most van nem érdekeljük. A vezetőség nem inspirál akkora hűséget (még alapvető bizalmat se) hogy a fél ország vállalná: feltartja a betolakodókat amíg mindenki más biztonságba kerül. Nincs meg ez a "törzsi" mentalitás (ami egyesek szerint amúgy is csak negatívum lenne, egy idejétmúlt dolog, pedig életeket menthetne adott helyzetben, csak 1956 óta nem voltunk ilyen helyzetben). Akik a vezetőséget ócsárolják sanszos hogy ők se jobbak. (Csak a sárdobálás megy a politikában, de az nagyon.) A fronton a bajtársak lehet hogy csak otthagynának a sárban, leszakadt végtagokkal (kisebb dolgokért is szoktuk egymást a sz.rban hagyni, lássuk be így magyar a magyarnak). Ezért életet kockáztatni, esetleg áldozni? Ekkora zsákbamacskát senki nem vállalna be.
És ez az intő jel hogy mielőtt akár gondolnánk külső fenyegetésre és hogy mit tennénk ellene, a belső fenyegetést szüntessük meg. Ezt a rendkívül bizalmatlan és őszintétlen légkört ami mind a politikát, mind a közéletet átjárja, mindenhol, 24/7-ben.
válasza: válasza: válasza:"Szeretnék úgy bízni a kormányban, a honfitársaimban, a bajtársaimban (adott helyzetben benned is) hogy az életem is kockára teszem értetek mert mind tudjuk ugyanaz a célunk és ugyanezt megtennéd te is értem. Szeretném ha biztos lehetnék abban hogy ha bármi sérülés ér (testi vagy lelki) az ország kiemelt fontosságot tulajdonítana a visszailleszkedésembe, tekintettel arra mit kockáztattam és/vagy áldoztam."
Ha ilyen helyen élnél, akkor eleve fel sem merülne, hogy katonaként harcolj bárhol, bármi miatt. Vagy ha tényleg ez lenne a helyzet, akkor a parlament elnöke együtt harcolna, a hentespult árussal, és aki katonákat soroz be, az is a sorban állna a végégn
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!