Mit éreznek azok az emberek, akik kép nélkül vannak Facebookon, de az ismerősöket meg bejelölik?

Mit éreznek azok akik naponta váltogatják a profilképüket(megphotosoppolva),és 4000 ezer ember bejelölnek akiket nem ismernek?

Én pusztán az előnyökért használom a facebookot, ami alatt a csoportokat értem (egyetemi, munkahelyi stb). Nincs profilképem, nem is töltök fel semmit, ismerősöket se szoktam random bejelölgetni, igaz, engem se sokan jelölnek be maguktól, de ha bejelölök valakit, akkor az világos, hogy pl. benne vagyunk egy közös csoportban. Olyan is van, hogy be se jelölöm, csak ráírok valakire, és akkor nyílván leírom, hogy ki vagyok.

nagyon sokáig csak 1 emberért használtam facebookot. jelenleg 114 ismerősöm van. a profilképem pedig 2016-os. nem tudom mit gondolhatnak. én alapból zárkózottabb vagyok, és sokat gondolok arra hogy lehet jobb lett volna ha fel sem töltök képet magamról mert már mindenkiben az van aki ránéz a profilomra hogy úristen mikori kép ez, azóta hogy nézhet ki. nagyon ritkán fotózom magam és nehéz "jó" képet csinálni mert csúnyácska srác vagyok. nem is sokat aktívkodom. bejelöltem pár embert csak úgy, egy kedves lányt a gyrososból, aki amúgy élőben jól elcsacsog velem, közös ismerős barátnőjét stb. nem jelöltek vissza. azóta nem is erőltetem. néha azt érzem egyáltalán nem lennék való facebookra mert semmi értelme. észben tartom sok ismerős szülinapját és felköszöntöm őket, ha olyan képet szerkesztek az alkalomra a kedvelt dolgaiból szülinapjára, aztán ha az enyém eljön nem kapok két jó szót hogy boldog szülinapot. néha teljesen felelslegesnek érzem ezt az egészet pedig csak huszonéveim végén járok

Gondolom pont ugyanazt érzik, amit az emberek érezni szoktak.