Normális az, ha a tesód, ha haza jön 3 hetente 1 napra, akkor is alig van a családjával? Alig 3-4 órát. De a barátaival volt 2 hétre nyaralni?
De a barátnőjével még akkor is napi 5-6x beszél amikor nálunk van arra a 24 órára.
Ja már eljegyezte a lányt, de nekünk csak szólt, hogy karácsonykor eljegyzi.
De amikor volt az eljegyzés mi nem voltunk ott az ő családjából senki, csak a lány családja....
Normális ez így?
válasza:
válasza: válasza: válasza:Szerintem a 3-4 óra nem is kevés. Leginkább pont elég.
Szerintem egyszerűen felnő az ember és már nem a családja lesz az első. Én magam is sokkal jobban érzem magam, ha csak pár órát vagyunk együtt, megbeszéljük amit kell, vagy van valami közös program aztán viszont látásra.
Hozzá tenném, engem alapból zavar, hogy úgy érzem 30 évesen is képesek gyerekként kezelni. Ha otthon vagyok akkor velem kocsikáznak a boltba, meg vigyem már el őket ide oda. Vagy anyám jó szokása az, hogy akár vezetésnél, akár máshol utasítgat. A "Zöld van" kijeneltésénél legszívesebben kitenném a kocsiból.
Amíg apám élt, addig meg főként csak munkaerőként tekintettek rám, ha haza mentem is csak dolgoztattak, ugráltattak. Aztán megy a csodálkozás, hogy nem megyek.
De fordítva ugyanez van öcsémnél, haza megyek ő ugyanúgy dolgozik, tanul., vagy épp programot szervez a barátaival, nem miattam fog mindent felforgatni.
válasza:Amúgy nehéz megfogalmazni, kicsit számomra a "családdal lenni" olyan semmilyen program.
Ha csak ülünk és bámuljuk egymást meg a TV-t azt nem szeretem, akkor inkább vagyok egyedül vagy szervezek programot. Ha viszont programot szervezek azt vagy a barátaimmal szeretem csinálni, vagy egyedül. De megmondom őszintén, az egész napos nonstop együttlét még a barátaimtól is sok lenne.
Mi mindig is összetartó család voltunk/vagyunk, nem kezeljük gyerekként, mindig szerettük/szeretjük most is őt, de fura mód ő valahogy mindog olyan lányokat választ, akik szeretnék elválasztani a családjától.
Pedig mi minden jó barátját, barátnőjét úgy fogadtuk, mintha családtag lenne.
Mi nem nézzük se munkagépnek/se gyereknek.
Próbálnánk minden félét szervezni vele, programot, de ő inkább alszik pl.
Egyébként sok barátja lemorzsolódott, azért mert velük is nagyon megváltozott. Ezt meg onnan tudjuk, hogy a barátait ismerjük, lévén sokat voltak itt nálunk régebben és szerettek minket is.
Pár barátja maradt velük ment nyaralni.
Szóval nem gondolnám, hogy mi rontottuk el ezt a dolgot.
Már csak azért sem, mert volt 2 évig olyan párja, aki szó szerint tiltotta tőlünk, 1 utcányira volt tőlünk a ház ahol lakott, de kb. 3 havonta 10 percre ugrott be akkor is úgy, hogy már ez idő alatt is 2x csengett a telója és a lány volt az.
Olyan volt a telója is, mint az elektromos póráz.
Mellékesen előző barátnője idején halt meg a kedvenc nagyszülője és hiába hívtuk nem vette fel a telóját...meg már akkor is voltak barátai akik akkoriban azért léptek le a baráti társaságából, mert az akkori barátnője is nem engedte a velük való kapcsolattartást.
Nem mehetett el a szülinapi bulijukra, karácsonykor csak a lány családjánál lehettek, se a barátainál, se nálunk.
Remélem így azért tisztább kép, hogy mi a helyzet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!