Hogyan dolgozzam fel lelkileg, hogy az egyetlen dolog, ami érdekel, az nem lehet a szakmám?

Elég régóta készültem nyomozónak.

Lelkileg és fizikailag is megtettem mindent az elmúlt pár évben, hogy jövőre készen álljak erre a hivatásra.

Tudom, hogy nekem való lenne. Látom benne azt, amit más szakmákban nem. Ez egy kifejezetten az én személyiségemnek lett kitalálva minden szempontból, és tudom, hogy baromi jó lennék benne és tisztában vagyok vele, hogy nem olyan, mint egy NCIS vagy egy CSI sorozatban látott.

Ezeknek a tudatában készültem arra, hogy ezt fogom csinálni, ezt akarom csinálni.

Egy hónappal ezelőtt történt, hogy elmentem egy házi orvosi kivizsgálásra, mert nem éreztem jól magam, aztán nem sokra rá el is ájultam. Ahogy kórházba kerültem, kiderült, hogy diabéteszem van.

A rendészeti területen (biztosan ti is tudjátok) egészésgügyileg semmilyen problémád nem lehet, főleg nem tartós betegség.

Ez kizáró ok.

Teljesen kétségbe vagyok esve. Nem tudom, mit tegyek. Én komolyan erre tettem fel mindent. Nyomozó akartam lenni. Jelentkezni jövőre az egyetemre, elvégezni és aztán ennek a hivatásnak élni.

Nem tudom, mi tévő legyek. Ehhez hasonló szakmák nincsenek. Nincs olyan nyomozó, akinek ne kéne egészségügyileg/fizikailag megfelelni, tehát teljesen esélytelennek látom a dolgot, hogy bármilyen rendészeti területen dolgozhassak.

Ezek után hogyan találjak olyan szakmát, ami leköt?

Mit csináljak, hogy elbírjam engedni azt, hogy nem lehetek nyomozó?

Adjatok tanácsot. :(