Miért ilyenek az emberek velem ha egyedül vagyok?

Már sokszor előfordult, hogy ha egyedül, tehát szüleim, tesóim, barátaim nélkül megyek valahova akkor bunkók velem az emberek. Volt hogy háziorvoshoz mentem egyedül, ugyanoda ahova azelőtt Anyukámmal, és a doktornő nagyon bunkón beszélt velem, teljesen lenéző volt, persze mikor Anyukám velem van akkor nem ilyen, hanem kedves és barátságos. És amikor egyedül megyek mondjuk boltba és egy gyorsan közlekedő autós majdnem elüt és még ő szól be nekem, amikor én szabályosan közlekedtem, ő meg sietett valahova, gondolom nem szólt volna be ha szüleimmel vagyok. És amikor egyszer mentem iskolába a járdán, az egyik ház ajtajából pakolt valamit egy fickó a kocsijába és én pont ott mentem el a járdán és az mondta hogy: de jó hogy neked is erre kell jönnöd. Ilyenkor azt se tudom néha hogy nekem mondják vagy kinek. Nem tudom miért jó ez. Jólvan hogy ideges volt gondolom, de én nem tettem semmit és nekem az ilyenek rosszul esnek. És az a furcsa hogy mindig csak akkor történik ilyen ha egyedül vagyok. Az emberek miért viselkednek így egy 17 éves lánnyal ha nincsenek ott vele a szülei vagy a barátai? Mert még gyerek, ugyan mit tehet, akkor szóljunk be neki mert most úgyis ideges vagyok, vagy mi? Lehet én reagálom túl ezt az egészet, de nekem minden ilyen alkalom rosszul esik. Miért mások ha egyedül vagyok?