Miért akarnak velünk ennyien versengeni?

Fiatal pár vagyunk, korunkhoz képest igen magas életszínvonallal. Nem szülőktől kaptuk, amink van, hanem jól keresünk, így idővel lépünk egyre feljebb.

Az ismerőseink egy része, főleg a korunkbeliek elég rosszul viselik ezt, hogy pl sokkal jobban élünk, mint 2 vagy akár 5 évvel ezelőtt. 5 éve még egy szinten voltunk anyagilag, most már többször annyiból élünk, mint ők, és karrier, magánélet szempontjából is sikeresek vagyunk.

Mióta kitörtünk az őáltaluk megszokott szintről, szinte akárkivel beszélünk, mindig mintha bizonyítani akarna nekünk. Akár még pofátlanul is. Ha összefutunk egy volt munkatárssal, mindenáron azt akarja bizonyítani, az ő betanított munkásból előléptetése csoportvezetővé micsoda óriási siker, miközben a párom ezerszer nagyobbat lépett a ranglétrán. De felőle szinte nem is érdeklődnek. Ha összefutunk egy régi baráttal, az egyik az új autóját mutogatja, aminél nekünk sokkal drágább van (de mi szóba sem merjük hozni... volt hogy rokonoknál direkt odébb álltunk, hogy ne lássák a kocsinkat), a másik meg az utazásairól beszél untatóan hosszan, miközben mi 1 év alatt többet utazunk, mint ő 5 év alatt. Mi legtöbbször el sem mondjuk senkinek az utazásokat, mert nem akarunk féltékenységet gerjeszteni (a legnagyobbakat néha felrakjuk közösségi oldalakra).

Ott van pl az egyik szomszéd, aki tudja, hogy kifogtunk egy rossz szomszédot, és el akarunk költözni, csak még nem találtunk megfelelő házat magunknak. Közben ő talált magának és költözik éppen. Folyamatosan azt kell hallgatnunk, neki mennyire jó, mennyire élvezi az új házát, mennyire szupi minden. Közben tudjuk, hogy anyagilag majd belerokkan, mert kicsit tovább nyújtózkodott a takarójánál. De folyamatosan a menőzését kell hallgatnunk, még az sem zavarja, hogy mi szenvedünk a szomszédtól és nem kellene direkt játszania magát előttünk, hogy neki mennyivel jobb.

Vagy pl egy másik szomszéd csak a sporteredményeiről tud beszélni. Minket kb semmiről nem kérdez, nem érdeklődik, csak a saját eredményeiről meg tevékenységeiről lehet téma. Mi nem vagyunk nagy sportemberek, eljárunk mozogni, de ebben a témában egyértelműen ő a jobb, és ezt ki is használja. Mi ezzel szemben alig merünk bármiről is mesélni, mert szinte szégyelljük, hogy sokszor annyiból sokszor úgy élünk, mint ők.

Vagy pl mikor az egyik rokon azzal menőzik, milyen olcsón vett márkás cuccból lopott, olcsóbb darabokat, 2 órán belül 10 képet csinál magáról bennük. Eközben nekünk a fél ruhatárunk márkás, eredeti, mégsem rakom ki magam facebookra nagy márkalogós cuccban, hogy mások is lássák.

Mintha többen is arra mennének, hogy nézzük meg, ők mennyire szuperek és azt akarják, hogy irigykedjünk rájuk. Még olyan áron is, ha belénkgyalogolnak tapintatlan módon.

Vagy csak az lehet, hogy régen, mikor egy anyagi szinten voltunk, hozzászoktak, hogy ők lehettek az ászok, mi hagytuk őket dominálni és most nem tudják feldolgozni, hogy jóval gazdagabbak lettünk és már nem tudnak ők lenni a menők?