Miért akarnak velünk ennyien versengeni?
Fiatal pár vagyunk, korunkhoz képest igen magas életszínvonallal. Nem szülőktől kaptuk, amink van, hanem jól keresünk, így idővel lépünk egyre feljebb.
Az ismerőseink egy része, főleg a korunkbeliek elég rosszul viselik ezt, hogy pl sokkal jobban élünk, mint 2 vagy akár 5 évvel ezelőtt. 5 éve még egy szinten voltunk anyagilag, most már többször annyiból élünk, mint ők, és karrier, magánélet szempontjából is sikeresek vagyunk.
Mióta kitörtünk az őáltaluk megszokott szintről, szinte akárkivel beszélünk, mindig mintha bizonyítani akarna nekünk. Akár még pofátlanul is. Ha összefutunk egy volt munkatárssal, mindenáron azt akarja bizonyítani, az ő betanított munkásból előléptetése csoportvezetővé micsoda óriási siker, miközben a párom ezerszer nagyobbat lépett a ranglétrán. De felőle szinte nem is érdeklődnek. Ha összefutunk egy régi baráttal, az egyik az új autóját mutogatja, aminél nekünk sokkal drágább van (de mi szóba sem merjük hozni... volt hogy rokonoknál direkt odébb álltunk, hogy ne lássák a kocsinkat), a másik meg az utazásairól beszél untatóan hosszan, miközben mi 1 év alatt többet utazunk, mint ő 5 év alatt. Mi legtöbbször el sem mondjuk senkinek az utazásokat, mert nem akarunk féltékenységet gerjeszteni (a legnagyobbakat néha felrakjuk közösségi oldalakra).
Ott van pl az egyik szomszéd, aki tudja, hogy kifogtunk egy rossz szomszédot, és el akarunk költözni, csak még nem találtunk megfelelő házat magunknak. Közben ő talált magának és költözik éppen. Folyamatosan azt kell hallgatnunk, neki mennyire jó, mennyire élvezi az új házát, mennyire szupi minden. Közben tudjuk, hogy anyagilag majd belerokkan, mert kicsit tovább nyújtózkodott a takarójánál. De folyamatosan a menőzését kell hallgatnunk, még az sem zavarja, hogy mi szenvedünk a szomszédtól és nem kellene direkt játszania magát előttünk, hogy neki mennyivel jobb.
Vagy pl egy másik szomszéd csak a sporteredményeiről tud beszélni. Minket kb semmiről nem kérdez, nem érdeklődik, csak a saját eredményeiről meg tevékenységeiről lehet téma. Mi nem vagyunk nagy sportemberek, eljárunk mozogni, de ebben a témában egyértelműen ő a jobb, és ezt ki is használja. Mi ezzel szemben alig merünk bármiről is mesélni, mert szinte szégyelljük, hogy sokszor annyiból sokszor úgy élünk, mint ők.
Vagy pl mikor az egyik rokon azzal menőzik, milyen olcsón vett márkás cuccból lopott, olcsóbb darabokat, 2 órán belül 10 képet csinál magáról bennük. Eközben nekünk a fél ruhatárunk márkás, eredeti, mégsem rakom ki magam facebookra nagy márkalogós cuccban, hogy mások is lássák.
Mintha többen is arra mennének, hogy nézzük meg, ők mennyire szuperek és azt akarják, hogy irigykedjünk rájuk. Még olyan áron is, ha belénkgyalogolnak tapintatlan módon.
Vagy csak az lehet, hogy régen, mikor egy anyagi szinten voltunk, hozzászoktak, hogy ők lehettek az ászok, mi hagytuk őket dominálni és most nem tudják feldolgozni, hogy jóval gazdagabbak lettünk és már nem tudnak ők lenni a menők?
válasza:"mikor apósomék vettek egy új autót kb 1 millióért (....) Kb 1 hónap múlva meg ő lesz@rozta a mi tízszer drágább vadiúj autónkat, hogy neki ez a ... nem kéne."
Nem értelek. Miért kellene mindenkinek a 10millás taligátok? Látatlanba megmondom, nekem se kéne annyiért autó. Mi a baj ezzel?
"Vagy mikor az egyik régi havert befizette az apja egy spanyol útra, hazajött, végmutogatta a képeit, órákig untatóan hosszan mesélt az útjáról. Mi mikor ugyanoda kimentünk saját pénzből, sokkal drágább útra (tovább, több helyre...stb.), még meg sem kérdezte, milyen volt."
Az itt lenyomott stílusod alapján én se kérdeznélek inkább. :D
Az autós-apósos dologban az a lényeg, hogy ő ezerrel ácsingózik a mi ájuldozásunkért, hogy neki milyen istenkirály autója van. De ő még egy kedves szót sem tud elejteni a miénkre. Sok ilyen ismerősünk van.
Egyébként azokról nem gondolom, hogy gond lenne, aki legalább annyit elejt, hogy "szép az új autótok" vagy "láttam, voltatok x helyen, milyen volt?" vagy "gratulálok az eljegyzéshez". Soha nem beszélünk ezekről 1-2 mondatnál többet, de jól esik, hogy legalább nem mellőzik teljesen a mi életünket, és nem csak magukról beszélnek. De amikor meglátogatom egy régi barátnőmet, és 3 órán át az eddigi utazásait meséli meg mutogatja a képeket... elszégyellem magam, mert nincs képem megmondani neki, hogy ez nekem nem nagy szám, nem kell erőlködnie, hogy ő milyen szupi, érdekes ember az utazásai miatt.
válasza:1: Az elején a "mimindentmagunktólértünkel" szöveg már gyanús volt. Az összes ilyen ismerősömet rendesen megtolták pénzzel. Valahogy magától mindenkinek nagyon sokáig tartott elérni egy viszonylag jó szintre. Kétlem, hogy pont ti lennétek a kivételek.
2: A szitu annyi, hogy az emberek mesélnek magukról. Ennyi. Senki sem akar veletek versengeni. Kezdjétek el felfogni, hogy nem ti vagytok a világ közepe... (Pl. amelyik ismerősöd mesélt, hogy előléptették, az arról tudott, de arról mégis honnét tudott volna, hogy veletek mi van? Miért nem meséltetek ti is?)
3: A szöveged fele arról szól, hogy jobbnak és többnek akarod magatokat eladni. Te akarsz versengeni, amúgy senkit sem érdekeltek igazán.
válasza:Van rokonom, aki ugyanez a kaliber. Kőgazdag, és nem veszi észre, hogy mindenki totál le$z@rja a pénzét. Azt hiszi, hogy vele kéne foglalkozni, láthatóan a végletekig felbosszantja, ha rokoni találkozókon nem vele foglalkozik mindenki, és nagyon tudja magát sajnáltatni nevetséges stílusban. :D
Őt már szándékosan ignorálja mindenki. A kérdezőnél is lehet, hogy ez a helyzet.
válasza:Na haragudj, de szerintem is veled/veletek van a baj.
Senki nem mondta, hogy ne meselj a sajat nyaralasodtol vagy altalad vasarolt dolgokrol.
Szerintem ez egy normalis emberi dolog, ha pl veszel egy autot beszelsz rola, ha elmesz nyaralni normaliseknal megkerdezik milyen volt es szivesen vegig hallgatjak a sztorikat.
A hiba a te keszulekedben van, nem bennuk. Ha ennyire irritalnak, szakitsd meg veluk a kapcsolatot teljes mertekben.
De itt lathatoan neked van csak bajod, megpedig azzal, ha masnak is osszejon valami.
válasza:“De amikor meglátogatom egy régi barátnőmet, és 3 órán át az eddigi utazásait meséli meg mutogatja a képeket... elszégyellem magam, mert nincs képem megmondani neki, hogy ez nekem nem nagy szám, nem kell erőlködnie, hogy ő milyen szupi, érdekes ember az utazásai miatt.”
Szep kis baratno vagy te:)
Normalis emberek szivesen hallgatjak a barataik torteneteit, sot te is hozzaszolhattal volna.
Az a baj, hogy te azt gondolod, hogy allandoan mindennek az anyagi oldalat kell kiemelni.
Pl. Ha a bartnod elkezdi meselni, hogy:
Kepzeld voltunk Spanyolorszagban, es annyira szep volt, lattunk narancsfakat es citromfakat stb...
Egy normalis ember siman beszallna a beszelgetesbe, akar a sajat maga torteneteivel is: pl. Igen igen, mi is lattunk, meg szedtunk is belole. Es a tengerpartra ti is elmentetek? Nem volt hideg a viz? Stb stb stb...
A te valaszod viszont az lenne : hjaaaajj egyem meg a szivet, de kis szanalmas, beszel itt narancsfakrol, BEZZEG MI 5 csillagos hotelben szalltunk meg, es olyan medencejuk volt huhhh.. azt hiszi menobb nalunk, inkabb nem is mondok semmit, szerencsetlen had dicsekedhen hahhha.
Majd ezutan magadban forrongsz, mert senki sem kerdez ra a te nyaralasodra.
Es kiforditod az egesz tortenetet ugy, mintha mindenki csak menozni akarna, perig szimplan csak beszelgetnek.
Veled van a baj, nem is kicsi...
válasza:Vicces a narancsfás példád, mert pont úgy jöttem haza nemrég az egyik útról, hogy hobbifotósként egy csomó narancsfát fényképeztem. :D Nekem nem az 5 csillagos szálloda az érték, hanem az élmény, és nem is szoktunk soha ilyen anyagiakról beszélni.
Nekem az lenne az alap, ha én megdicsérem más autóját illedelmességből, ő se fikázza le az enyémet. Vagy ha más gyűrűjét megdicsérem, ő se hagyja figyelmen kívül az enyémet.
Lehet velem van a gond, de nekem nem csak abból áll normális esetben egy beszélgetés, hogy csak én beszélek magamról. Nem kezdek el magamtól beszélni a saját életemről, csak ha kérdeznek. Ha nem kérdeznek, az számomra azt jelenti, hogy nem érdekli őket, mi van velem. Viszont ha valaki csak magáról tud beszélni nekem akár órákig, és a mi életünk nem is érdekli, azzal előbb-utóbb leépítem a kapcsolatot. De aztán azt veszem észre, hogy ezek az emberek, még ha kétévente egyszer is futunk össze, még akkor is csak bizonyítani akarnak, nem értem, miért.
Volt olyan volt munkatárs is, aki még munkatársként (egy szinten voltunk) teljesen jófej volt, sosem menőzött, aztán mikor megtudta valahonnan, hogy nekünk sikerült kitörni az ottani alacsony beosztású/fizetésű helyzetből, elkezdett kényszeresen bizonyítgatni nekünk.
SOHA nem dicsekedtünk, pont ellenkezőleg! Mikor fintorogva valaki megkérdezte tőlem 1-2 éve, hogy meg tudunk-e élni a munkánkból, azt mondtam, igen, kijövünk belőle, de nem mondtam el neki, hogy valójában fogalma sincs, mennyire jól. Ezeket csak magamban gondolom, soha nem tetszelgek senki előtt a dolgaimmal. Lehet egyeseknek nehéz elhinni, de ha veszek mondjuk egy elég drága új ruhát magamnak, sokszor még a hajamat is úgy hagyom hosszan, hogy a hátán ne látszódjon a márkanév. Azért sem mutogatok semmit, mert többször kiraboltak már minket és tudom, hogy ha látják a drága cuccokat, célponttá válok. Tehát távol áll tőlünk mindenféle magamutogatás. Drága dolgokat is a minőség miatt veszünk, és nem facebookra kirakni, mint sokan teszik.
És a kocsimba sem erőltettem be senkit, hogy próbálja már ki és ájuldozzon, milyen szuper vagyok, hogy meg tudtam venni. Mint eddig tette már több ismerősöm. De azért az egyesen furcsa, mikor az após lefikázza a kocsit, a sógor meg rá sem néz.
válasza:"Vagy ha más gyűrűjét megdicsérem, ő se hagyja figyelmen kívül az enyémet."
Egy ilyen hihetetlenül sznob emberrel én szóba nem állnék...boccs.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!