Ha ellentmondó precedens nélkül olyan visszajelzéseket kapok, hogy rövid idő után is megragadó az intellektusom és a világnézetem, egyedi a stílusom, és szerencsések lehetnek velem a barátaim, akkor mi lehet az oka, hogy nincs egy barátom se?

#3, #4:

Probléma kerülhetett az ingerületátvitelbe a szöveg megnézése és értelmezése között; a kérdésben felsoroltakat mások mondják rám, nem pedig én magamra. Ellenben arra módfelett kíváncsi lennék, hogy a másoktól kapott "kritikák" visszamondása a helyzet ismertetésének elősegítésének az érdekében mégis miért feltételez arroganciát, mert ezek szerint egy merőben eltérő logikai útvonal mentén funkcionál az agyunk...

Illetve #4-es, nem, nem szerkesztettem át elsőre se, ilyen kifejezéseket használok, és a leírtakkal szinkronban fogalmazok mindenféle kirívó megerőltetés nélkül. Nekem az lenne a plusz belefektetett energia, külön odafigyelés, mondatépítési gyötrelem, hogyha sótlan tőmondatokban és totálisan közönséges kifejezésekkel kommunikálnék. Ha magadból indultál ki, mert neked ennyi plusz procedúra lenne ilyen tónusban beszélni, az nem az én problémám, ne rám vetítsd ki, hogy ezek szerint magasabb szinten fogalmazok, mint ami a számodra természetesnek vehető.

#5:

Tág témakörökben megvan a határozott, összetett, önálló véleménye, amit le is tud vezetni, szükség esetén logikus érvek használatával meg tud védelmezni. Az olvasmányairól, filmes vagy zenés élményeiről tudjon tágabb terjedelemben beszélni, egyes alkotásokat, karaktereket lehessen vele elemezni. Mindenek felett fogékony a tudástára bővítésére.

Persze, hogy rávágják. A társadalom az önbizalomhiányt tömjénezi, annak a tiszteletét és terjesztését ülteti a köztudatba, mivel az önbizalom hiányával küzdőket sokkal könnyebb az orruknál fogva vezetni a megfelelő irányba. Így a szilárd önismeret, az önbizalom, mind szitokszó, máglyára való...

#8:

Élő beszédben nem feltétlenül ennyire aprólékosan fogalmazok, mert már bőven gyűjtöttem arra mutató tapasztalatokat, hogy ilyen esetben a mondandómnak a befogadó közege a szöveg felénél elveszíti a fonalat vagy az érdeklődést, esetleg el is felejti, honnan indult a szóáradat. Viszont ez az a stílus, amit a magaménak érzek, amit írásban általában használok - chat részleg időnként kivétel, de alapvetően inkább részesítem előnyben a hosszú, összetett mondatokból felépülő üzeneteket.

#10:

A saját felfogásomban ez inkább annyit tesz, hogy nem egy zacskóval a fejemen élek, mások szerint a kérdésben is használt jelzőket.

Köszönöm a válaszokat!