Az emberek amikor felnőnek szokták bánni hogy fiatal korukban az iskolában a gyengékkel olyan szemétül bántak?

Én nem piszkáltam senkit, de amikor egy-egy gyengébb "lúzerebb" osztálytársamat bántották a többiek, akkor én is röhögtem rajta velük együtt. Emlékszem, hogy arra gondoltam, hgy oké, nem szép dolog, de olyan fura ez a gyerek, meg különben is, tanulja meg magár megvédeni. Ma már nagyon szégyellem magam ezért! A mai napig eszembe jut néha, és nem is értem, hogy lehettem ekkora s.g.gfej. (Nem mentség, de talán azért, mert engem is piszkáltak, és lehet, hogy örültem, ha egyszer végre nem én voltam az áldozat.)

A legtöbben azonban elfelejtik, vagy "elfelejtik", hogy mekkora kretének voltak gyerekként. n

Nagyon ritka, hogy pl. valaki utólag bocsánatot kér.