Különc, elvont gondolkodású, művészlélek, kultúrarajongó emberek! Hol és hogyan találtatok barátokat?

Jó a kérdés, anno én is szerettem volna tudni, de nem jött össze. Most meg már le vontam a tapasztalatot, hogy számomra nem lehetséges.

Esetleg hasonló érdeklődési körben, helyen... passz.

Talán a ligetbe :D

Én amúgy interneten az évek során olyan emberekeket, akik például szintén írnak és aztán egész jókat tudtunk dumálni. Évek szintjén.

De ez véletlen alakult így.

Nem tudom, hogy tudatosan hogy mennyire lehetséges ilyen embereket megismerni.

Kereshetnél valami olvasóklubot, vagy hasonlót, hátha normális emberek vannak.

Valamilyen művészeti szakkör sem hülyeség.

Ismerkedésben félénk vagy egyébként?

Én egy elég fura szerzet vagyok, mindig is kilógtam a sorból, álomvilágban éltem, soha semmi nem érdekelt, ami mainstream, animés lettem 13 évesen, a legjobb barátnőmmel csak annyi közös van bennünk, hogy bármiről tudunk dumálni, romantikus alkatok vagyunk, de amúgy ő reálos én humános vagyok, pszichológusnak készülök és a pszicho szakon kívül egyetlen barátot se sikerült szereznem egyetemen, mert bár kijöttem emberekkel, mindenkinek megvan a maga társasága, nem tudtuk fenntartani a kapcsolatot. Igazából a pszichos barátaimmal se nagyon hasonlítunk. Egyfelől én szeretem, hogy mások vagyunk a barátaimmal, másfelől nehéz is így hosszútávú kapcsolatokat fenntartani, mert most fizikailag közel vagyunk, de később megyünk jobbra meg balra, és onnantól biztosan egyedül leszek és félek. Apa se talált felnőtt fejjel egy barátot se. :( Mondjuk én a kapcsolatépítésben és fenntartásban nagyon nem vagyok jó. Akikkel összebarátkoztam, velük természetesen ment, nem kellett erőltetni, nem tudom, hogy találtunk egymásra, de ment. Mintha tudattalan éreztük volna, hogy működni fog. ;)

Sajnos a párkeresés terén még nem volt szerencsém ebben a kérdésben. Így, hogy nehezen barátkozom, férfiakkal még nehezebb. Pedig mindig voltak fiú barátaim, de velük ketten, mindkét oldalról sosem gondolkodtunk el, hogy több is lehetne. Az egyoldalú meg nagyon fájdalmas, amikor elutasítottam a barátom közeledését, az rosszabb volt, mint amikor valaki velem nem akart összejönni. :( Most próbálkozunk egy barátommal, de igazából szerintem mindketten érezzük, hogy nem lenne ebből szerelem, meg kapcsolat, hiába a testi vonzalom, hogy azonos intelligencia szinten vagyunk, ő is animés, ha nem jön, akkor nem jön az érzés. Udvarlás meg gyakorlatilag nincs, ugyanúgy viszonyulunk egymáshoz, mint eddig, csak most vannak azok az extrák... 0 romantika, amire viszont nagyon vágynék. És a legrosszabb az egészben, hogy ha egyszer véget vetünk ennek (mert vége lesz) akkor ennek a barátságnak is oda. :( És ő képes lenne folytatni velem a barátságot szex után is... én biztos nem. Hogy nézzek a szemébe azok után, hogy mindent felfedtem előtte, de egyszer majd egy részem megint be kell zárjam előtte? Sosem értettem, hogy képesek erre emberek, de hát mindenkinek más koncepció van a fejében a "barátság-extrákkal után megint barátság" helyzetről, részemről nem menne.

Mindig ilyen barátokat kerestem. Ha művészeti suliba mentem volna most tuti sok ilyen barátom lenne:D

Pont ilyen kis programokat akartam nyárra, csak sajnos nem volt kivel.

16 éves lány vagyok, ha nem zavar a korkülönbség írj!!:-)