Egy értelmiségi és fuvarozó között semmilyen körülmények között nem alakulhat ki bármiféle kapcsolat?

Két szakmával rendelkezem ebből a piacképesebb a hegesztő, a másik könnyűgépkezelő(rakodógép) előfordul hogy szükség van erre is ha olyat szállítok megrendelésre. Tekintettel az ország helyzetére, pár éve döntöttem úgy hogy inkább sofőrködöm, mert annyit nem ér számomra a hegesztés, amennyit fizetnek érte, viszont a szervezet számára egészségkárosító akárcsak egy határőr foglalkozása.

A külföldi lehetőséget pedig még nem érzem eléggé magaménak, talán majd egyszer...

A családunk közeli tagjai mezei munkás emberek, egyedül unokahúgomnak sikerült az egyetem elvégzése, és két felsőfokú nyelvvizsga. Az apja alapvetően nyugodt ember, bizonyos döntéseket rábíz a gyerekeire, viszont egyszer kicsúszott a száján hogy nem adná a lányát egy szaros pincérhez, mivel maga is az, és tudatta velünk hogy így sokra nem lehet vinni, bár meg van az alap életkörülmény, 2db normál átlagéletkorú autó, egy-két külföldi nyaralás, és rendezett élet, de ettől feljebb jutni lehetetlen.

Látszik a szülőkön legbelül hogy sajnálják amiért nem tudták/tudják kisujjból megoldani a taníttatást, mint a az osztálytársai nagy részénél, a két szülő nyomja a túlórákat, a gyerek meg vállal korrepetálást, vagy másodállást ami belefér.

Egyébként annak ellenére hogy nem volt ki segítsen neki, egész jól elindult az életben.

Kb 1 hete csináltak egy kis kerti grillezést, és elhívott engem is, mert tudta hogy szabadságon vagyok, kérdeztem kik lesznek ott? Azt mondta hogy csak így hárman leszünk. Viszont odaérkezve elmondta hogy 5 barátnője még épp úton van, csak arról nem volt szó hogy jobbnál jobb csajok lesznek, nem túlzás ha azt mondom pont az ízlésem volt mindegyik, kis bemutatkozás után beszélgettünk kicsit, utána kb mintha háttérből figyeltem volna a dolgokat unokaöcsémmel, ők maguk között frankón elvoltak, nem győzték egymást túlkiabálni. Bevallom számítottam arra hogy majd együtt leülünk és hátha összejön valami kis személyes beszélgetés valamelyikőjükkel, de akkor nem találtam a szavakat. Azzal lenne gond hogy nincs közös téma? Esetleg ők várták hogy majd hátha lépek? Hozzáteszem egyikőjüknek volt csak valakije, az meg nem akkora katasztrófa.

Mit kellett volna máshogy tennem? Nem tartom magam csúnya gyereknek, hogy esélytelen legyen ez az egész, mert kedvesek voltak, csak épp van akkora önbizalmuk hogy ne ők lépjenek először...