Nem tudok szabadulni a miért kérdéstől, mit tegyek?

#1-es vagyok

*Felejtsd el!

Azért beszélünk a másikkal, mert jólesik. A barátságnál van egy pici tűrés határ, ahol idegesítőek lehetünk valamilyen szintig, anélkül hogy ez a kapcsolat megromoljon.

Valószínűleg túllépted ezt a határt és olyan szinten munkának érezte már a vígasztalásodat, hogy megelégelte.

Ennek nagyon nincsen más oka és ha tovább fírtatod a dologkat, hogy beszéljétek meg ... csak mélyebbre ásod magad.

Az a legjobb ha számára élvezhetővé teszed a beszélgetéseket újra.

Nem egy pont volt, ahol elrontottad - ilyenkor a barátság leépülése fokozatos.

Amikor felvidított, az ideiglenes volt; mivel nem kaptál szaksegíséget vagy az nem volt hatásos vagy nem ment még elég ideig, ezért nem nagyon tudtál az ő támogatásával is fokozatosan talraállni.

Annyit látott, hogy kvázi ugyanazt mondja már huszadszorra el, ugyanazt a vígaszt, amitől erőre kapsz és összeomlasz.

Ez nem adta meg neki azt a jó érzést illetve keltett benne egy kis rossz érzést, hogy, mintha a falnak beszélne.

Emellett egy egészséges barátságban nem csak adnak energiát, de kapnak is; ő pedig azt érezhette, hogy adja és adja az energiáját, de nem viszonzod.

Ezért is fáj ennyire Neked, hogy ő most hátralépett, falat kezdett el húzni - Neked szükséged van az energiájára, neki pediug nem vonzó egy olyan kapcsolat, ami lehangolja és az energiájából vesz el.

Ez nem azt jelenti, hogy rossz vagy és szégyelld magad, csak meg lehet érteni a barátnpdet is.

Javaslom, ne nagyon próbáld most menteni a kapcsolatot; elvégre azért vágysz erre, hogy ott legyen támaszodnak és adjon energiát (persze nem tudatosan).

Adj neki teret és vedd fel a kapcsolatot pszichológussal - próbáld vele feldolgozni a gyászt; azzal a rossz érzés, hogy nincs ott a barátnőd is kezd majd szépen lankadni.